Valóban szívtelenek lennénk?

Az a helyzet, hogy lomtalanítást tartottam a szobámban.

Kidobtam többek között egy agyon használt téli csizmámat, amit mielőtt a zsákba tettem darabokra vagdostam. Ennek a miértje pedig az, hogy (nem szeretnék itt elkezdeni szitkozódni) az én ruháimat ne hordja olyan, aki lop, ingyen él, megöli a magyar embert és még sorolhatnám...

Tudni illik a kukát mikor kitesszük turkálnak benne, a mi kukánkban pl. mindig 2 ugyanazon személy. Közülük az egyiknek a pici fiacskája, a nagymamám barátnőjét verte agyon, majd gyújtotta rá a házát x évvel ezelőtt, azt már le sem írnám, hogy "mennyit ért" szegénykémnek az élte, hogy miért kellett így meghalnia.:(

Szüleim meg kivannak, hogy ez szívtelenség, ők is sem szeretik őket, de ez mindennek a teteje, hogy képes voltam szétszabdalni a csizmámat. És bátyám is szívtelen, aki meg a kávéfőzőjét verte szét anno, mielőtt kidobta.

Tényleg ennyire szívtelen lennék? Én nem hiszem, én miért legyek szívélyes, ha ők meg.... na tényleg nem kezdek bele, hisz mindenki tudja mi folyik itt manapság. Nem fogok olyan embereket úgymond "ruházni", akik köszönetképp a következő alkalommal agyon vernek, vagy betörnek hozzánk, és magukévá teszik azt/azokat, amiért/amikért MÁS dolgozott meg. (tudom, a magyar ember is lop, de azért megnéznék egy statisztikát szívesen, hogy ki tesz több kárt)

Elfogadok minden véleményt, nem kell velem egyet érteni, csak normálisan "beszéljünk" egymással ennyit kérek!:)

23N