Nagyon félek, hogy meghal, rendszeresen rémálmaim vannak, hogyan győzzem le a félelmemet?
A férjemet 19 évesen ismertem meg, 18 évvel idősebb nálam, akkor Ő már érett férfi volt, én pedig még szinte gyerek, legalábbis nagyon tapasztalatlan egyetemista voltam. Művtörit tanultam, az Ő festményei pedig ki voltak állítva egy galériában, ahol egy egyetemi „kirándulás” keretében jártunk, Ő is ott volt, beszélgettünk, megadta az elérhetőségét, hogy keressem meg, ha bármi segítségre van szükségem. Nem volt apakomplexusom, nem volt sok pénze sem, csak is a személye érdekelt, sokat beszélgettünk, barátok lettünk, majd szerelmek. 2 éve összeházasodtunk titokban, már 3 hónap után összeköltöztünk és nagyon boldogok voltunk 3 éven keresztül, majd egyre többször panaszkodott az egészségére, sokat köhögött, az asztmája is egyre kezelhetetlenebbé vált és kiderült, hogy komolyan tüdőbeteg, ami már évekkel ezelőtt alakult ki, azért fulladt annyiszor. Jár kezelésre, de az elmúlt 1 évben sokszor került kórházba és már itthon is sokat marad ágyban, a gyógyszerek alig hatnak, egyre többször van megfázva, elkap mindenféle betegséget. Kezdek teljesen összetörni, hónapok óta rémálmaim vannak, nem alszom jól, gyakran rám tör a sírás napközben. Egyszerűen nem bírom. Tudom, hogy nem kéne ilyenekre gondolnom, de nagyon félek, hogy megtörténik a legrosszabb. Sokat kell itthon is ápolni, mert van olyan nap, mikor nincs jól ahhoz, hogy felkeljen és kimozduljon. Próbálom nem kimutatni, hogy mennyire félek, de nagyon nehéz. Ami a legrosszabb, hogy mostanában Ő is elkezdett arról beszélni, hogy milyen lesz, ha meghal, és hogy mi lesz ezután. Persze ilyenkor nagyon nehéz visszatartanom, hogy ne boruljak ki, de inkább csitítom, hogy hagyja ezeket a hülyeségeket. Szeretném, ha meggyógyulna, vagy gyakrabban lenne jobban, szeretnék neki boldogabb életet. Egyszerűen kezdek már tönkremenni és nem tudok senkire támaszkodni, a barátaim az évek alatt lemorzsolódtak, családom sincs, illetve az anyám külföldön dolgozik. Hogyan viselhetném ezt el segítség nélkül? Ez idáig bírtam, de már mindennap úgy kelek és fekszem, hogy rettegek.
Köszönöm annak, aki elolvasta, és elnézést, hogy hosszú lett, nem panaszkodni akarok, csak már nem tudom, hogy mihez kezdjek.
24/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!