Mit gondoltok arról hogy ha egy házaspár évek óta külön szobában alszik?

23:28

Ne fogadkozz, mert még tapasztalan vagy!

Nálunk, a barátnőm horkol (pedig manöken alkatú),

és rugdal össze-vissza egész éjjel!!!

Ráadásul keresztbe is fekszik.

Kedves utolsó!

Nem tudom, mire alapozod, hogy tapasztalatlan vagyok, de nagyot tévedsz.

Volt már már komoly és hosszú távú kapcsolatom ( a mostani is már két és fél éve tart), és velem sem egyszerű együtt aludni, mert rengeteget mocorgok, mégsem vetette fel senki, hogy aludjunk külön.

Én nem tudom elképzelni, hogy ne szuszogjon mellettem az, akit szeretek, hogy ne tudja hozzábújni, ha éjjel felriadok.

Engem már a tudat is megnyugtat és jó érzéssel tölt el, hogy ott fekszik mellettem.

Amúgy a szüleim is együtt alszanak, pedig apu is horkol, mégsem jutott soha eszükbe a külön alvás, mert ők is úgy gondolják, hogy egy normális pár nem alszik külön.

Pedig már 20 éve házasok ők is.

L/24

*volt már pár

*tudjak

L/24

néha én is alszom a kanapén. vagy azért mert az emberem eszetlen módon horkol, vagy mert fáj a hátam, és a régi ágyunk már kicsit viseltes. :)

nem ez határozza meg a kapcsolatunk minőségét. nekem már a tudat is elég, hogy egy lakásban vagyunk, biztonságban érzem magam. :)

persze, vannak olyan párok, ahol az elhidegülés okozza ezt, de jobb esetben az eltérő életritmusból adódik a különalvás.

Huszonegynehány éves korban könnyen gondolja az ember, hogy soha nem aludna külön, a különalvás rossz kapcsolatban lehet csak, stb, stb.

Aztán majd az élet könnyen felülírhatja.

Mi is együtt aludtunk a házasságunk első 8 évében.

Azután megszületett a második gyerekünk. Volt olyan, hogy éjjelente félóránként fel kellett kelni hozzá. Velünk aludt egy szobában: szívzöreje volt, gyakran hányt, a légzésfigyelő, bébiőr akkoriban csak külföldi katalógusokban volt látható. A kiságyat a fejem mellé tettük, de így is volt, hogy fizikailag alig bírtam odamenni hozzá éjjel. A férjem hajnalban kelt, minden nap vezetett.

Te mit választanál: induljon el fáradtan, kialvatlanul, vagy aludjon külön szobában?

Amikor már a gyerek külön aludhatott, egy darabig együtt aludtunk. De egyikünk sem tudta kipihenni magát. Én megszoktam, hogy minden zajra felriadok, nehezen tudok elaludni, ráadásul éjjelente úgy forgolódok, hogy reggelre csatatér az ágyam. A férjem meg úgy horkol, hogy néha még csukott ajtókon keresztül is áthallani a többi szobába. Hiába ébreszted fel, megfordul, aztán mikor elalszik, folytatja. Ráadásul a gyakori ébresztések miatt ő sem tudja kipihenni magát. Ha mindketten sorozatban kialvatlanok vagyunk, egész nap zombiként mászkálunk, mindkettőnknek vezetnie kell minden nap, amihez a kialvatlanság nem egy jó alap; és hulla fáradtan ilyen idős korban (50 felé) más a szexhez sincs kedved.

Inkább külön alszunk. Nem érezzük egész nap azt, hogy mindjárt elalszunk. És kopognunk sem kell a másik szobájába, ha akarunk valamit, csak egyszerűen bemegyünk.

Van olyan kb. velünk egyidős házaspár aki szintén azt vallja, hogy a házaspár aludjon egy ágyban. Kár, hogy mindkettő szeretőt tart mellette.

27 év házasság után merem mondani neked, hogy nem az együtt, vagy külön alvás határozza meg, hogy milyen a kapcsolatod a házastársaddal.

Anyámék példájából kiindulva nincs az az a horkolás,amit ne lehetne elviselni.Mindketten horkolnak általában,de van hogy csak az egyikük.

Ha mindketten tisztességgel dolgoztok és egyszerre fekszetek le,akkor egyszerre alszotok el,tehát nem fogjátok egymást horkolni hallani a mély alváskor.Ezt hívják alkalmazkodásnak.

Egy exemis úgy horkolt mint állat,én beszélni,gügyögni szoktam vagy hangosan sírni,ordítani,rúgni álmomban,és még senki nem panaszkodott rám.

Nálam kizárt,hogy külön szobában aludjak a páromtól.Én ezt gondolom a kérdésről!

Aki nagyon horkolt eddig azt kicsit megcsapkodtam,vagy odébb löktem,hogy felébredjen :D