Hogy hatott rád édesanyád abortusza? Ill. hogy hatott gyermekedre az abortuszod?

Még anno gyermeklélektan órán mesélte a tanárunk a főiskolán, hogy Felbnár András prakszisában előfordult egy olyan eset, hogy azzal kereste meg egy középkorú házaspár, hogy segítsen a fiúkon.

A fiúnak az volt a problémája, hogy az év bizonyos szakaszaiban (ciklikusan ugyanabban) mély depresszió lesz úrrá rajta, és ilyenkor előfordul, hogy öngyilkosságot kísérel meg. Felbnár hozzá fogott a családterápiához, így kiderült, hogy az asszony annak idején el akarta vetetni a fiát, és konkrétan a műtő asztalon a vákuumgép közeledtére gondolta meg magát, és tartotta meg a gyermekét. Ez a történet pozitív, mert meg tudták beszélni ezt a szülők a fiúkkal, meg volt a katarzis.

De vajon hány ilyen ember lehet még a világon? Gondolom Kedves Kérdező te is ezért tetted fel ezt a kérdést! Netalántán kolléga vagy? :)

Anyumnak 10 éves koromban volt abortusza, de felnőtt koromban tudtam meg véletlenül. Úgy gondoltam, hogy oka volt arra hogy megtegye, és nem foglalkoztatott a történet.

Nekem is volt abortuszom, én se mondtam el fiaimnak. Gondolom, ha felnőtt lesz, vagy ha valaha rákérdez elmondom neki, de az életére nincs hatással ez a döntésem. Van testvére, el kell fogadnia a döntésemet.

Szerintem nincs miért dühösnek lenni.

A tesómnak volt, 2 is, mind a kettő puszta felelőtlenségből.

Határozottan emlékszem, úgy ment el, és jött haza a kórházból, mint akinek egy szemölcsöt szedtek le a hátáról, sosem felejtem el.

Most pedig, hogy én babát várok, azt hiszem, felfogta, mit tett. Nincs jogom elítélni, sajnálom érte, hogy nem volt elég érett sem előre gondolkodni, sem pedig felelősségteljes döntést hozni.

Anyam leanyanya volt.

Nem vetett el, es utanam a hugomat se.

Amikor kerdezem h miert tartott meg azt mondja mert o akkor volt az etenek abbam a szakaszaban es hogy most nem tudna elkepzelni h kisgyerekei legyenek, orul h idosebbek vagyunk.

Szerelmesek voltak apummal, de aztan szetmentek, apum rossz tarsasagba kerult es teljesen megvaltozott, elotte mindent megtett volna ertunk aztan mar le se xart minket...

De azert orulok, hogy elek :)))

Nelunk nem szokas az abortusz es egyebkent is en gyilkossagnak tekintem... Soha nem tudnek beszelni egy olyannal aki elvetett egy gyereket, mindig az jarna a fejemben mikozben beszelnenk h vajon milyen lett volna a kicsi. Rosszcsont vagy visszahuzodo? Biztosan imadott volna delutanonkent jatszoterre menni, vasarnap meset nezni...

En max. az orokbeadasra gondolnek, de azt se nagyon verem a vermbol, megorulnek a gondolatba h valaki bennem volt 9 honapig es nem ismerhetem meg, nem tudhatom milyen ember lesz, nem egyengethetem az utjat, hanem valaki mas neveli a sajat kepere azt akit en hoztam a vilagra.

Egyeblent anyumek se voltak hudejo anyagiak kozott, es megis ugy nez ki hogy diplomas gyerekek leszunk mindketten, en orvsosi hugom pedig muszaki dolgok fele kacsingat mat-fizt szereti.

Jah es ha most szulne meg annyira se lennenek jobb anyagi korulmenyek kozott mint ami kisgyerekkoromban volt- azert kicsikent nagyon sokmindent megkaptam.