Hogy hatott rád édesanyád abortusza? Ill. hogy hatott gyermekedre az abortuszod?

fél évvel a kisfiam születése után derült ki, hogy anyu babát vár. fiatal vagyok én is, ő is, nem rökönyödtem meg a dolgon. Nagyon gondolkodott rajta, én igyekeztem nem állást foglalni az ügyben, nem akartam befolyásolni a döntését. a szívem mélyén viszont reménykedtem, hogy több érv szól a baba mellett, mint ellene. Sajnos nem így lett. Én nagyon szomorú voltam, pityeregtem is, de mellette álltam végig. Neki sosem mondtam, főleg, mivel láttam rajta, hogy neki is fáj. De józan ésszel döntött, nem a szívére hallgatott, nem mondom, hogy jól tette, de valahol megértem.

Aztán a sors úgy hozta, hogy lett nekünk is egy meglepi babánk. Nem terveztük (majd csak két év múlva), és mivel anyagi mélyponton voltunk, amikor kiderült, erősen töprengtünk, hogy mi legyen. Anyu a baba ellen volt, én nem lettem volna képes túltenni magam rajta, de a páromat és elsősorban a családot nem akartam belekényszeríteni ebbe a helyzetbe. A döntést végül a párom hozta meg. Szerencsére munkát kapott, ami elég biztosnak ígérkezett, így megtartottuk a babát. Nem sokkal később talpra álltunk és most már nagy az öröm mindenki részéről.

Már megint minek kellett pontozni?

Miért találod rossznak, amit a nagymamámról írtam? Isemred a hátteret? Nem!

Mamám egy nagyon rossz ember. Kamaszkorában eldöntötte, h nem akar egynél több gyereket, de mikor nagybátyám után megfogant apám, akkor mindent meg akart tenni, h eltüntesse. Nem sikerült neki, meg kellett tartani. Miután megszülte rá se nézett, csak szoptatta, ha vitték. Nevet sem adott nekik. Papám másnap ment be látogatni, ő nevezte el. Mamám egész életében ajnározta nagybátyám, tanítatta, szerette. Míg apám sírva mesélte később, h mikor meg akarta ölelni mamámat, akkor ő ellökte magától. Nem egyszer, mindig. Apának inkább fizettetett egy szobát, mikor 14 éves volt, csak, h távol tudja magától. Ő elvégzett egy felszolgálóit és mehetett a háztól, ahogy tudott. Persze egy tizenéves, szeretetéhes gyereket könnyen bajba lehet sodorni. Mire anyámmal családot alapított, addigra alkoholista lett. Anyámat mamám kiutálta, mert anya orvost hívott hozzá és elvitette a pszichiátriára, h kikezeljék. Sikertelen volt és anya úgy döntött, h elválik, mert egy keresetből 4 embert és egy hatalmas házat eltartani nem lehet. Ráadásul a részeg barátok mind oda jártak. A válás után anyámat teljesen kikészítette mamám. Elkezdett róla pletykálni és mivel a fál környék a rokonsába tartozott, volt h nem is köszöntek anyának, leszólták, pedig csak minket védett.

Apám teljesen lezüllött, végül meghalt. Sajnálom őt, amiért így járt, de azt tudom, h ő is azt gondolta, h ha nem születik meg, akkor szerencsés lett volna és minket sem sodor magával.

Azzal, h apám meghalt mama rosszindulata az anyámról a nagybátyám felesége és az unokatesóm felesége irányába ment. Neki tök mindegy, csak valakit bánthasson.

Ilyen embert ismerve, te nem mondanád azt, h jobb lett volna, ha nem is szül? Mindenki sokat szenvedett, szenved miatta. Még nagyapám is sokszor menekült előle.