Kamaszkori lázadás? 15/L

Küldhetek neked néhány virtuális nyaklevest, ha ez minden vágyad :-D Szerintem segítene, de nem az egyetlen megoldás.

Kamasz vagy, tombolnak benned a hormonok, ilyenkor az ember lánya kifordul magából.

Köss alkut magaddal, hogy akkor mehetsz el bulizni, meg szórakozni, de tényleg csak akkor, ha rendesen tanulsz és nem feleselsz odahaza. Így már lesz értelme tanulni és normálisan viselkedni, és még a szüleidtől sem kapsz nyakleveseket :-)

Piff-puff! :-D

(Csak ki ne tiltsanak, most gondold el, kiraknak az oldalról virtuális verekedésért, ez a te lelkeden fog száradni :-P)

Egyébként amit mondtam, komolyan mondtam. Tényleg kösd meg azt az alkut magaddal, ha nehezedre is esik, vedd rá magad a tanulásra egy jó buli reményében. Vagy ne feleselj, szintén egy jó buli miatt. Akkor lesz szórakozás is az életedben, a tanulással sem lesz gond, a családodat sem bántod meg és még felnőttnek is érezheted magad, hiszen kontrollálni magad igazi felnőtt cselekedet :-)

Én 10-18 éves korom között egy betűt sem tanultam, meg is lett az eredménye ... kitűnőre érettségiztem, 2-ből emelt szinten, mert nem egy betanulandó anyaghalmazként tekintettem a tananyagra, hanem csakis a megértésre törekedtem, mikor órán ültem, így tartósan megmaradtak a dolgok. Pedig egyáltalán nem vagyok okosabb az átlagnál.

Viszont volt olyan kitűnő tanuló osztálytársam, aki egyik napról a másikra abbahagyta a tanulást, elkezdett zülleni, ezután 2-es tanuló lett. Nyilván mert neki kellett a napi 3-4 óra tanulás, mert magolta a tananyagot. Egyébként minden magolással töltött óra egy elvesztegetett óra az életedből, mert hosszútávon úgysem marad meg.

Én nem tudom,hogy ez lázadás lenne-e!csak most szembesülök vele én is eddig azt hittem az ilyen dolgok természetesek az életemben!Én is kamasz vagyok de nem vettem észre semmi különös változást az életemben!Jó most kapom a negyedik egyesemet matekból,de hát sohasem voltam az a nagy matekos!

Mióta megszülettem oltom anyámékat már megszokták!Ez sem új dolog.. Sokat is vitatkozom velük,de ez sem a kamaszkor miatt van,hanem a természetem miatt! Mindig is makacs voltam és ki állok az igazamért! A buli sem probléma,van mikor anyuékkal megyek,van amikor az unokatesómmal,de egyedül is elengedne ha nem,akkor is elmennék!

Az az igazság,hogy úgy érzem sok mindenen keresztül mentem már,olyan dolgokon is,amiken más ilyen korú lányok nem!Az elején nehezen viseltem a tragikus dolgokat,10 éves koromtól kezdve folyamatosan depresszióval kezeltek!

Ma már simán lerendezem magamban az ilyesmit... Érettebbnek érzem magam a többi kamasznál,mert úgy érzem,

hogy önállóan is megállom a helyem a világban,nem vagyok egy elkényeztetett kis csitri,akinek minden oda van tolva a segge alá,meg ki van nyalva a kis popója! Néha igen jól jött volna,de egyedül megoldottam a problémáimat!

És ez kihat a mostani életemre is,nem kell a szüleimmel hadakoznom hogy elmehessek,elmegyek és kész nem számít a véleményük,nekem egy olyan ember dirigálhat,akit én apámnak tekintek,de az én "apám" nem érdemli meg,hogy az legyen sem azt,hogy beszélgessek vele,szóval lesz@rom az egész embert úgy ahogy van,nagyrészt otthon sem vagyok,

otthon sem alszom nem kell nekem az, hogy bedilizzek abba a házba!Ha anyunak van valami szüksége rám,akkor vagyok csak hajlandó hazamenni!Amúgy meg azt csinálok amit akarok,és élem az életemet!!!

15/L