Valóban nincs nevelési módszer a kamaszkori lázadás és szembefordulás elkerülésére?

Ez a magatartás bármilyen furán is hangzik, pozitívumokat is rejt magában. Ha nem akarna leválni a szülőről, akkor inkább a szülőnek kellene megijednie - ezért inkább azt kívánom, hogy ne kerüld el :). Ha a szülő megértően viselkedik a gyerekkel, és tudatosítja benne, hogy baj esetén nyugodtan fordulhat hozzá, akkor a korábban beléplántált értékrendekkel azért a gyerek nagyobb nehézségek nélkül túlesik ezen a koron.

Ilyenkor már késő elkezdeni a nevelést, illetve ilyen korban nem is hagyják már magukat nevelni.

Saját módszerem:gyermekkortól fogva önállóságra nevelés, /mindig a korának megfelelő/, személyes példamutatás,

problémák megbeszélése és hagyni a gyereket dönteni-ha a szülőnek nem tetsző irányba akkor megbeszélni annak mi lehet a vége? Néha hagyni hogy "kis" dolgokban az Ő megoldása érvényesüljön,ha kudarc éri átbeszélni hogy mit csinált rosszul./fel kell tudni dolgozni a kudarcokat, a veszteséget is,és tanulni belőle !!!!

A lényeg, hogy nem oktasd ki, ne alázd meg, és igen, néha azért lásd be hogyha igaza van. Engem anyám

arra nevel, hogy időnként hajoljak meg mások akarat előtt, még ha nincs is igaza az illetőnek. De ez nagyon idegesít, és nehezen tudom betartani.

Üdv:

Egy kamasz

Én is most vagyok ebben a korban és apám egyszerüen nem érti.Mintha ő még soha nem lett volna kamasz.Ha máshogy beszélek(nem kislánykori hangsúllyal) akkor bedurvul és megbüntet.Lehet h korlátozásokat kell bevezetni ha a gyermek tulságosan elzüllik, de sztem az én esetemben még nem tartunk ott.

Ui:ezt elárulom így mellékesen hogy apám miatt már gondolkoztam rajta hogy rászokom "dolgokra".Remélem lehet érteni.Lényeg hogy ne korlátozzák nagyon a kamaszokat.Sajnos én ezt nem tudom apámnak megmagyarázni:(:(:(:(:(:'(:'(