Szeretnétek kéttanús vagy kicsi esküvőt? És akiknek csak kéttanús volt, sosem sajnáljátok?

Én nagyon zsugori vagyok, senkinek soha egy fillért sem.

Az pedig elképzelhetetlen, hogy valaki az én pénzemből bulizzon vagy kajáljon.

Soha életemben nem látom viszont..

Szóval én abszolút a kéttanús pártján állok. Soha nem fogom megbánni. úgysem vagyok olyan ember,aki imád nyíltan a középpontban lenni. Én szeretek a háttérből okoskodni. Nem bírnám elviselni, hogy annyi engem ugrál körbe.

Most voltunk párommal egy kb 80fős esküvőn, minden volt amire a nagy jelző illik. Tényleg szép volt s tetszett.

De nekem nem ez a világom.

Nyomaszt ha középpontba kéne állnom s elbénáznám.

Nem lehetne szép ruhám mert kisebbségi komplexusom miatt abban is csúnyának érezném magam.

Nem lehetnének sokan mert kötekedő, kedvromboló családtagjaim vannak saját rigolyákkal amiket nem bírnak levetni soha (még temetésen is szégyenkezhettem már miattuk), s nem állják meg, hogy bele szóljanak, le ne lombozzanak. Persze a mi napunk de egy nem ünneplő társasággal nehéz lenne.

A zenét nem szeretem, a tánctól irtózom, a vőfélyektől kiver a víz. :=(

Így csak a szolid, két tanús max 10 baráttal jöhet szóba, annyi emberel még talán elbírok. :)

Nem minden esetben jön vissza a befektetett pénz.

Voltam olyan esküvőnk ahol sok vendég volt,és a fiatal házaspár elmondása szerint majdnem 2 millióba került a lagzi.De a fele sem jött vissza..

Arra számítani ,hogy a befektetett összeg visszatérül,nos nem a legjobb elgondolás..

De végül is a 2 tanús esküvőnél is a dupláját(tripláját) kapod vissza amit befektettél.

Senki nem tudja megfizetni,és pótolni ha nyugalmat,és a csodálatos álom nászutat.

< a mexicói nászutas vagyok>

Hol fogod te visszakapni a beforgatott pénzt? Ki kell ábrándítsalak: sehol sem. Beleölsz egy rakás pénzt, aztán azt várod, hogy "illemből" mindenki más összeadja a táncpénzt, a nászajándékokat? Az összes hír azzal van teli, hogy az embereknek nincs pénzük. Ha pedig valóban nincs pénze egy embernek, és mégis kénytelen elmenni egy esküvőre, akkor ezt minimális összegből akarja megúszni, és amilyen az ember - a legtöbbet kapni érte. Evés-ivás, szórakozás. Tisztelet a kivételnek.

Szóval: kibérled a termet, ruha, smink, csokor, stb...hogy a királylányos esküvőd a letökéletesebb legyen, aztán várod, hogy bejöjjön az ára nászajándékban? Felveszel egy rakás kölcsönt, vagy beleölsz egy vödör saját lóvét, majd boldog mosollyal behömpölyögsz a hófehér ruhádban a templomba, és fél év múlva elválsz. Nem ünneprontó akarok lenni: a hsk-után első évben minden második pár elválik. Ez akkor is tény, ha lepontozol érte.

Ott lesz egy rakás porcelán, egy halom KV-főző, vasaló,

meg egy rakás kölcsön, mert egy halom ember azért ment el az esküvődre, hogy a nászajándékért CSERÉBE egy jót egyen-igyon. Na akkor most hol van a mérleg nyelve? (ha már annyira számolgatni akarunk)

Az vagyok aki írta hogy az unokatesójának most volt esküvője.

Pont pár napja kérdeztem,h ogy mennyi volt az esküvő költsége. Pontosan nem mondta meg, de elszámolgatta hogy mi mennyi volt, és olyanokra emlékszem, hogy: menyasszonyi ruha 160 E, terem 150 E, zenekar 100 E, virágok 90 E stb stb. durván 2 millió volt mindennel együtt. Kérdeztem hogy de legalább visszajött az ára? Azt mondta még a fele sem...Erre tényleg nem lehet számítani.

De azért azt is hozzátette, hogy őt nem érdekli mennyi jött vissza, az a lényeg hogy jól érezte magát, hercegnős lagzija volt, és ez örök emlék marad neki amire mindig is vágyott. De mondjuk őt a pénz soha sem érdekelte, én meg nagyon fukar vagyok ha pénzről van szó...