Szülők, mikor kezdtetek el stresszelni a (kis) gyereketek tanulmányám?

Nem én vagyok az utolsó de hozzáfűzném..

Az anyját is meg fogja utálni. Félni fog tőle, hogy jajj mi lesz, ha hazamegyek.. rossz jegyet kaptam... Aztán jön az ellenőrző hamisítás, két ellenőrző.. Ezt akarod?

Nekem a legnagyobbik 3. osztályos, most derült ki, hogy diszlexiás. Ill. most mérték fel, mert már két éve mondogatom tantónéninek, de szerinte "ki van zárva". Maszekban elvittem, felmérték, hát ez van. Minden második szót hátulról kezd el olvasni, cserélgeti a betűket, hosszú és rövid között nincs különbség számára.

Ráadásul az első 2 évben még ott volt a kötelező iskolaotthon (falun vagyunk), ... hát túléltük, nem szolgált javunkra, sőt.

Most, hogy otthon foglalkozom vele, már sokat fejlődött. Egyébként nagyon okos, minden érdekli, kiváló matekos, fantasztikus feje van, csak szöveges feladat ne legyen. De ha felolvassák, azonnal köpi a megoldást. Csak az a baj, hogy nem olvassák fel.

Eddig nagyon aggódtam, és bosszankodtam, most már rájöttem, hogy nem a kitűnő a cél, hanem hogy kijárja az iskolát, boldog legyen, és persze hogy megtanuljon olvasni, olyan szinten, hogyha az egyetemen elé raknak egy könyvet, akkor azt egy hét alatt be tudja pakolni a buksijába.

Nem akarom elvenni a kedvét a tanulástól, az iskolától, de persze próbálom ösztönözni, és igyekszik ő maga is, stresszelni még ráér épp eleget a nagybetűsben.

A másik fiam elsős, nyugi, ki fogja nőni a repcsizést! Pár hónapja még az oviban rohangászott, 45 perc hosszú idő folyamatosan odafigyelni, de majd megtanulja.

Én arra törekszem, hogy a jótanulók közé soroljon be, akkor is ha nem kitűnő, vegye észre, hogy igen ő többre képes, és ha kivívott magának egy helyet az osztályban, akkor azért a helyért már maga is küzdeni fog.

Utolsó vagyok!

Az én fiamon is rajta van gyakran a "búra". Pl.

Tollbamondás végén a tanító néni azt mondja, na, most felolvasom mégegyszer, ellenőrizzétek le.

Az én fiam ezt egyáltalán nem hallotta, csak arra figyelt fel, hogy "hú a tanitó néni megint diktál", és ellenőrzés helyett vadul elkezdte lekörmölni megint az egészet, gondolhatod hogy nézett ki, persze félúton lemaradt, ellenőrzés semmi. Az sem tűnt fel neki, hogy mintha ezt már egyszer leírtam volna...

Erre mit lehet mondani?

A párom mindig azt mondja, mikor kétségbeesem, hogy na és aztán, tudod, hogy "a zsenik sosem egészen normálisak".

Ezen aztán nevetünk egyet, és megy tovább az élet.

Kedves kérdező!

Már az is szuper dolog, hogy egyáltalán figyelemmel és aggodalommal kíséred a lurkód előmenetelét. Tartsd meg ezt a jó szokásod! Ha minden nap odaülsz mellé fél órára, akkor tuti nem lesz gond, ha mégis nagy baj lenne, azt a tanító néni/bácsi egyből jelzi tapintatosan a szülők felé. (Nincs még saját gyermekem, de tanító néni vagyok, így a másik szemszögből nézve ez a véleményem.Fontos a mindennapi gyakorlás, megerősítés!!) Sok sikert a lurkódnak! :)

Ui: Ne essen senki kétségbe, ha az első évben nem jeles vagy kitűnő a kicsi! A hátralevő 10-11 évben még akár végig lehet kitűnő! Nehéz az óvoda-iskola átmenet, ne legyenek irreális elvárásaink a gyermekekkel szemben! :) Akkor nem lehet baj.