Szülők, mikor kezdtetek el stresszelni a (kis) gyereketek tanulmányám?

Ja és miért ne lehetne tudni, hogy okos lesz? :D

Én sem vagyok hülye, a párom sem az. Mindketten másban vagyunk jók. Egyetemet végzünk... Ha jó géneket örököl. Miért ne? :) A képességei meglesznek a jóra.. csak fejleszteni kell őket.

Akkor most fogod az órát éééééés elkezdesz stresszelni egészkor, vagy hó végén, ha a netes szavaztatás ereménye azt hozza?

Nem kell parázni. Vannak 60-as IQ-s emberek, és van néhány 140-es IQ-s ember is, veleszületetten. A genetika viccei. Meg van egy csomó e kettő között.

Nézd meg a Forrest Gump-ot! Egy jó anya mennyit tudott adni a gyerekének, érzelmi, emapatikus pluszban, ami kompenzálta veleszületett alacsony mentális színvonalat! És hány ember teszi tönkre a nagyon tehetséges gyerekét, mert űzi-hajtja, mert más készerít rá, mint ami a saját tehetsége szerinti irány volna.

Minden gyerek más és más. Eltérő adottságokkal, eltérő habitussal stb. Van, aki 4 évesen is felfogja a halál fogalmát, van, aki 8 évesen sem. Van, aki 7 évesen tudja, hogy tanulni kell, mert az viheti előre az életben, de van, aki erre csak 13 évesen jön rá.

És egyáltalán nem biztos, hogy az a nyerő, aki 7 évesen már tüchtig és tanul, magol. (Lásd: Kosztolányi Dezső: Rend c. novellája)

És a másik: hagyjuk már ezt az intelligencia-mizériát! Senkiből sem lehet intelligenset faragni, csak a hozott anyagot fejleszteni. De azt is tudomásul kell venni, hogy a legtöbb ember tökátlagos. És ez így van jól. "A krumplinak sem csak virága van!"

Kellenek ácsok, álványozók, asztalosok, iparosok, bolti eladók is - nem csak kiművelt, tudós emberfők. Sőt: az utóbbiből kell a kevesebb. Sokkal boldogabb lesz egy ember, jó asztalosként, mint rossz menedzserasszisztensként. (Nem beszélve arról, hogy hamarabb lesz normális munkája is, mint az utóbbinak...)

"Mindketten másban vagyunk jók"

ez se tuti, akkor mi van, ha mindkettőtöktől azt a képességet örökli, amiben pont a másik a jó? pl. lehet hogy én nyelvész vagyok a férjem meg matematikus, de elég sz0pás lenne, ha az én matematikai képességeimet meg a férjem helyesírását örökölné.:D

Ne ragadjon rá a gyerekre, mert utána ő is jön ide, mint a más tizenéves, hogy jaj hogy mondjam meg anyának, hogy rossz jegyet kaptam.

Persze hogy az én mellem is dagad a büszkeségtől, ha 100%-os felmérőt írnak, de ha valami nem sikerül, abból nem kell tragédiát csinálni.

Én ilyenkor azt mondom, hogy ez egy jelzés, hogy valami nem megy, és azt gyakorolni kell. De nem esem kétségbe, hanem megnézem a felmérőt és amit elrontott, azt gyakoroljuk.

Most, hogy elsős, még könnyű az akadályokat venni, de pl. a másodikos matek iszonyat tömény, és mindenbe csak belekapnak. Ha csak nem minimatekzseni a gyereked, akkor lesz egy-egy amikor nem tökéletesen ért meg mindent, vagy aznap épp rossz napja volt, és nem sikerült a felmérő. Legalább a szegény gyereket ne stresszeld, hogy tökéletesen kell teljesítenie.

"Nálunk ugyanis a gond az, hogy okos, nagyon is, csak hogy tesztekkor kicsit átmegy a ceruzája repcsivé,"

Nem gond!!! Az én lányom a tornaórán futás közben megállt, mert jött két pillangó, és elbűvölte ahogy repdesnek, és lelkendezve mondta, hogy az egyik hozzá is ért a kezéhez. Most ezt kéne kiölni a gyerekből? A szépség élvezetét??? A tiédnek meg van fantáziája, kicsik ezek az elsősök még hogy egy helyben üljenek szinte egész nap... Ez még nekünk felnőttek se könnyű, de én a munkahelyen legalább akkor állok fel és iszok egy kávét, amikor akarok.

"Nálunk így kezdődik, hogy hogyan értessem meg vele, hogy ez fontos, mert még nem látja értékét."

Nem, nem az a fontos, hogy ott sorakozzanak a 100%-ok...

Az a lényeg, hogy boldog, kiegyensúlyozott legyen, mert akkor a szintjén fog teljesíteni, ha meg stresszelik, akkor hosszabb távon nem jó.

"Mondjuk, ha kihagy sokat azért nem kap jutalmat, de nem is szidjuk, legfeljebb a kedvenc játéka aznap szünetel. "

Korai. Na és ha a tesztje nem tökéletes?

Év végén annyit kap, hogy kiválóan megfelelt, jól megfelelt, nem felelt meg és a második osztályba léphet/nem léphet. Ezen még nem múlik az egyetemi felvételije, hagyd, hogy megszokja az iskolát, a tanulást, és örömmel tanuljon, magáért a tudásért, ne azért hogy az anyja boldog legyen. A büntetés még korai, csak a sulit és a tanulást fogja megutálni.