Anyám beleerőltetett egy beteg szerepbe?

Pár éve váratlanul megőrült, bár sose volt normális és elűzte apámat. Majd lelkileg addig nyimirgatott, amíg depressziós nem lette, zuhanni nem kezdtem a tanulmányaimban. Amikor kicsit is sikeres voltam és ezt látta rajtam megint elkezdett megtörni. Én ne legyek sikeres, most a második felvételimet rontottam el és amikor elkezdtem felkészülni és munkát keresni, a leg váratlanabb és lersze a legrosszabb pillanatban egyszer csak üresen találtam a hűtőt. (nem beszélve a folyamatos lelki bántalmazásairól.)

Most itt vagyok. Betegen, ismét megtörve. Pedig már szárnyalnék ha nem lenne mögöttem valami beteges erő. Ês 20 évesen érzem magam mentálisan, és helyzetileg ugyanúgy. És lersze kiszolgáltatva mint egy 10 éves kölyök. Megszakadt a kapcsolatom a külvilággal, és úgy érzem anyám erre megnyugodott. És bennem is jezd beállni egyfajta már régen jól megszokott, de egy ideig elveszített egyensúly amiben elvegetálhatok mint egy kifejlett. 20-on éves kisgyerek. Szobadíszként. Kapcarongyként. Akivel büntetlenül minden szemétséget megtehet amíg meg nem döglik végre.

De a hideg ráz ettől. Mocskosul ki akarok szabadulni ebből a lélekvesztőből. De amikor nekifutok folyton kigáncsol.

Biztosan nehéz elképzelni hogyan gyakorolhat ekkora hatást egy már felnőtt emberre az anyja..... De sajnos van ilyen.

Mit tegyek?