Szerettek a nagyszüleitekhez menni hétvégén, vagy csak kényszerből látogatjátok meg néha őket?

Kiskoromban (olyan 16 éves koromig) nagyon szívesen jártam.

Azóta (szégyenlem is magam) már csak "kötelesség".Amióta egyik papám meghalt, a mamám már csak sírt, akármikor találkoztunk, én pedig kínosan éreztem magam.(azóta már eltelt 10 év majdnem, már jobb).

A másik mamám annyira szenilis, hogy szintén kínosnak érzem a beszélgetéseket.

Tudom, ha már nem lesznek, qva szarul fogom érezni magam, hogy nem látogattam őket annyiszor, amennyiszer lehetett volna, de most nem megy sajnos...

az én drága Mamócám már meghalt.:(de előtte velünk lakott:)nagyon kedves Mamóca volt,nagyon szerethető,szeretreméltó.mindig ölelgettem.

a másik is elhunyt .ő Ukrajnába lakott,annak is külön hangulata volt,az biztos.szerettem őt is.:)

bár élnének még, minden hétvégémből szakítanék egy kis időt, h velük is lehessek.

sajnos 4 éve meghaltak, és soha nem fogom megbocsájtani magamnak, hogy nem töltöttem velük annyi időt, amennyit csak lehetett volna.

a világ legjobb, legédesebb emberei voltak, náluk jobb nagyszülőket el sem képzelhettem volna. szinte ők neveltek fel. nagyon sokat köszönhetek nekik, amiért egész életemben hálás leszek.

iszonyatosan hiányoznak... :(

Sajnos 2 özvegy nagymamám maradt, és mind a ketten belebetegedtek abba, hogy egyedül maradtak, lelkileg nagyon megterhelő egy-egy ilyen családi esemény, kemény dió velük beszélgetni.

Igyekszünk őket rendszeresen látogatni, de nekem például már nincs hozzájuk türelmem :(

A szüleim 20 évesek voltak, mikor születtem, apum szülei pedig 41 és 45 tehát még ők is inkább szülői korban, így 4en neveltek fel engem, én nem tekintem őket olyan klasszikus mama-papának, inkább szó legszorosabb értelmében nagySZÜLŐK-nek. A mamám egyben a lelkitársam, talán neki tárulkoztam eddig ki a legjobban, nagyon közel áll hozzám. Amióta felnőttem heti-kétheti egyszer látom őket, de van most egy kisunokájuk 3 éves, tehát ők sem csak rám várnak. :)

Amikor kicsi voltam minden péntektől vasárnapig ott voltam és a szünetekben végig. :)

23N

En mindig nagyon szivesen mentem a nagyszuleimhez. Mar- mar rosszul ereztem magam, ha egy- egy vasarnap nem jott ossze, hogy latogatoba menjuk, mert mindig ezert vartam a vasarnapot, mert akkor mamaekhoz mentunk, ezert nagy csalodas volt, ha neha nem jott ossze. Igen, a nagyi sutije es a regi tortenetek nekem is nagy kedvenceim voltak :)

19 voltam, amikor a nagymamam meghalt, a mai napig konny szokik a szemembe, ha eszembe jutnak a regi szep idok, bar mar sikerult elengednem ot... ra nehany evre a nagypapam is elment, ezt konnyebb volt feldolgozni, mert belattam, jobb ez igy... Most egy kicsit irigyellek is ezert, hogy te vagy abban a szerencses helyzetbe, hogy meg veled vannak. Szeresd oket es legyel veluk minel tobbet, amig megteheted! :)

23/N