Vannak itt olyanok, akiknek a szülei cseszték el az életét?

Igen végülis a saját céljaikat akarták mindig rámerőltetni(általános iskolába nem mehettem ahova akartam,majd gimibe se oda mentem ahova szerettem volna,majd egyetemre is oda kellett,ahova ők akarták!). Anyám iszonyatosan kegyetlen,elhitette velem évekig, hogy kövér vagyok és senkinek sem fogok kelleni. A mai napig ezt mondogatja nekem.1hete azzal jött, hogy 20kilót kellene lefogynom.És még sorolhatnám.Egysze kamaszkoromban fogyóztam miatta,majd hajtogatta, hogy nincs láttatja,én meg mint régen befolyásolható személyiség,hánytattam magam 3hétig(lement 10kiló),és ezután annyit mondott, hogy még 10et kellene legalább...Semmi pozitív megjegyzés.Aztán sikerült elköltöznöm otthonról,már csak havonta 1-2x kell látnom,de telefonon is belém tud gázolni...Ennél cifrább dolgok is vannak. Nagyon ritkán akadok már ki ezen, akkor próbálom pozitívan látni a dolgokat, rosszabb esetben megiszom pár doboz sört és sétálok a duna mentén.

Igazán túl tenni akkor fogom magam, amikor 1 másik kontinensre költözök.Kb 3 év múlva,addigra összejön annyi pénz,hogy vígan éljek,amíg nem találok kint munkát!

23n

Az enyémet: több, mint fél millió forintomat itta-gépezte el apám 15-16 éves koromban. (örökség volt, sok pénzem nincs is, beteg is vagyok, ki tudja mi lesz így velem, saját lakásunk nincs, semmink nincs jószerivel, csak piánk, nehezen megy a kilépés így...)

22/L

Nem elrontotta, csak megnehezítette egy ház árával a nyakamban, amit részletekben fizetek.

Tulajdonképpen van jó oldala is a dolognak, mert lesz egy házam, csak éppen föiskolára nem tudok majd menni...... leszek kamionsoför vagy a tökömtudja....

A sok ilyen-olyan beszólogatás, akármi mellett egy nagy dolog van, ami tényleg elcseszte az életem :(

Egész középsuli alatt kitűnő tanuló voltam, anyumék megszokták, hogy dicsekednek velem, rengeteget tanultam.

Utána továbbmentem BME-re, mérnöknek kezdtem tanulni.

Aki volt műszakis az tudja, hogy eléggé szívatás van, hiába tanultam rengeteget így is megbuktam pár tárgyból a többi is 2-3, pár 4.

Az évfolyamhoz képest kb. átlagos voltam, viszont anyám szerint ez egy borzasztó dolog, hogy én, egyetemen egyeseket szerzek és hogy mondja el a barátnőinek, akiknek a picilányuk kitűnő tanuló esztétika szakon.

Na az ő unszolására, mivel "nem ment" a műszaki, jelentkeztem másik egyetemre, btk-ra, olyan szakra, amit ő megálmodott, hogy az milyen szép, lányos foglalkozás, nem pedig majd koszos gépeket tervezek valami sötét irodában.

A ponthatár magas volt, gondoltam ha felvesznek megyek, ha nem, maradok.

Felvettek.

És ott nem buktam meg semmiből.

Szóval most van egy teljesen felesleges diplomám. :(

Jó lenne folytani a a műszakit, mérnökként még el is tudnék helyezkedni, de miből fizessem ki, és már 26 vagyok :(

Amióta végeztem nincs munkám, itthon pedig hallgathatom, hogy mennyire szerencsétlen szar munkakerülő ember vagyok, hogy nem kapok munkát, pedig biztos van, rosszul keresem, egész életemben egy senki maradok.

Ezzel sikeresen letörik a maradék önbizalmam is, emellett még anyám, aki kb 40 kiló folyton piszkál, hogy dagadt vagyok. 52 vagyok, 170 cm, egy kis plusz van rajtam, de ez annyira idegesít, ma sem fogok vacsorázni, mert figyeli, mikor megyek a hűtőhöz.

Hozzá sem akarok szólni, legszívesebben eltűnnék itthonról :(