Van itt olyan valaki, aki szabályosan elmenekült otthonról?

Én 17 évesen elmentem.mindkét szülőm iszik,ez elég indok volt.nem bántam meg,bár rengeteg pofont adott élet,de csak a jót nézem!Azokat az embereket,akiket megismertem!Hidd el,semmi nem történik ok nélkül!!!!

De a nyugalom a legfontosabb!!!!Mert a stressz beteggé tesz!!!!

Akkori barátomhoz mentem,aki ütött engem,18 évesen munkásszállóra költöztem,onnantól egyedül tartottam el magam.Belemenekültem 1 házasságba,8 év után elváltam.De született csodás gyermekem!!!Most is padlón az életem,de a gyermek mindenért kárpótolt engem.Sok sikert!!!

Kedves kérdező:

az írásaid alapján egy patológiás család bűnbakjának tűnsz. Ez azt jelenti, hogy mindkét szülőd - kifejezetten az apád, de nem biztos, hogy csak az, csak ő látszik, ha ő a nagyhangú - minden tudatos és tudattalan problémájáért téged hibáztat, és mindent el is követ azért, hogy bűnbak maradhass.

A rengeteg testi, verbális, érzelmi agresszió és bántalmazás, amit elszenvedsz, már régen el kellett volna, hogy lökjön téged ÖNKÉNT oda, hogy keress egy pszichiátert. Amikor a gyűlölt egyetem első évére beíratkozál, tudnod kellett volna, hogy egy ilyen családból csakis a tanuláson keresztül vezet kifelé az egyetlen út. Bármi áron is, de ki kell onnan törni!

Tudom, mert nekem a tiedhez hasonló, de még durvább családom volt. Iszonyatos volt onnan kitörni, de sikerült.

A szüleid egy olyan egyetemre kényszerítettek - hol is volt a te saját akaratod? miért nem kértél időben segítséget valamelyik tanártól, iskolapszichológustól, osztályfőnöktől? -, amit gyűlöltél, ahol nem tudtál és nem akartál teljesíteni, ha mégis, azt ignorálták és tönkretapostak, így aztán végül feladtad, ami nem is csoda. Addig tapostak, amíg feladtad. Most pedig "szégyellnek" téged, mert "szégyent" hoztál rájuk...holott ŐK a szégyellnivalóak, és ők a gonoszak, nem te.

Apád ver - hogy tűrheted ezt felnőtt fejjel? Verbálisan bántalmaz: miért nem ordítod le egyszer a fejét, ha hozzád mer érni, jeleneted fel azonnal?

Addig húzza az időt, amíg lemaradsz a felvételiről - miért nem volt benned annyi önállóság, hogy magad dönts?

Nullának tart, soha meg nem felelhetsz neki, sza..rrá terrorizál, és te mégsem teszel semmit? Azzal terrorizál, hogy példálózik: neked kell eltartanod őket. Úgy is lesz, ha nem pattansz meg időben!

Csak panaszkodsz, de nincs erőd, hogy kitörj onnan. Képtelen vagy azt látni, hogy még mindig olyan embernek akarsz megfelelni, aki megvet, aki gyűlöl, aki egy rakás sz..nak sem tart - és mégsincs benned annyi erő, hogy fogj egy bőröndöt, bepakold a fogkefédet, bugyit-zoknit vagy gatyát és jónapot! Irány a Világ és egy pszichiáter, akinek jó szorosan megfogod a kezét, hogy segítsen, hogy támasz legyen, hogy segítsen átírni benned a negtív, életellenes pszichés mintákat, amelyek visszarángatnak a pokolba.

Ma vannak segítő csoportok, internet, telefon, rendőrség, ismerik a gyermekbántalmazást, és annak minden hatását, vannak pszichiáterek, pszichológusok, akik segtíhetnek, ha valakiben van annai erő, hogy AKAR és MER menni, és ki akar törni.

A szüleid bűntudat-keltése szintén agresszió, a bűntudat ( a hamis is, már pedig a tied az) depresszióba taszít, az pedig teljesen cselekvésképtelenné teszi az embert. Az egész össz-családi játszmának az a célja, hogy te SOHA NE VÁLHASS LE OTTHNRÓL, semmiképpen, mert a te családodban bűnbaknak lennie kell! Ha nincs bűnbak, akkor a szüleidnek szembe kell(ene) azzal néznie, hogy egy rakás sz...art sem érnek sem mint ember, sem mint szülő. Szembe kéne nézniük azzal, hogy te esetleg TÖBB vagy náluknál, hogy te felnőttél és a saját magad útját kéne hogy járd, nem pedig az eltartójuknak és a homokzsákuknak, a szemetesvödrüknek stb. kell lenned.

Na, csomagolsz már? Kéne, kis ember, nagyon kéne! Már kellett volna! Mielőtt végleg bezárul a börtönöd ajtaja.

Húzz el onnan, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet és vissza se nézz! Azonnal keress egy pszichiátert, munkát, és azon dogozz, hogy olyan EGYETEMRE - értsd: ne add lejjebb a színvonalat, ne vagy te buta! - menj, amit te akarsz és amit te szeretsz. Ne törődj senkivel. Vállalj el bármiféle munkát, akármi van, csakhogy tőlük függetleníthesd magad.

MENJ és csináld! Csináld, ha élni akarsz, mert mi nem menthetünk meg téged. Én most csakis miattad jöttem vissza a fórumra, mert azt látom, hogy nagyon hasonló családban szenvedsz, mint valaha én. Mint valahai áldozat, nem akarom, hogy mások annyit szenvedjenek, mint én, csak mert nem tudják, hogy hova forduljanak segítségért, támaszért. Nekem nem segített senki, egész életeben mindig csak ketten voltunk: én és a Jóisten. Neked már több adatik. Élj vele!

Minden jót és sok-sok erőt!