Szülők! Miért teszitek lelkileg ronccsá a gyereketeket? Miért nem figyeltek rá jobban?
17 éves lány vagyok. Budapest egyik legnívósabb gimijébe járok, rengeteg barátom van, fiúk-lányok, főleg korosztályom-beliek. De vannak 14 és 25 éves barátaim is.
A legtöbb szülő a gyerek előtt kiabál, veszekszik, ócsárolja a másikat, rosszabb esetben magát a gyereket. Akár hiszitek, akár nem, már 1 ilyen veszekedés és elég komolyan érint egy gyereket.. Nem csak az anyuci-apuci kicsi kislánya/kisfiát, hanem pl engem is, pedig én egy nagyon "erős" lány vagyok.
A kérdésem adott. Miért kell a gyereketek előtt veszekedni? Miért kell a gyereketek ócsárolni? Miért nem tudjátok felnőttek módjára lerendezni a problémáitokat? Miért kell lelkibeteggé tenni a saját véreteket?
És a legrosszabb, hogy még csak közel sem sejtitek, hogy ez milyen bajt okoztok.. Rengeteg barátom pl füvezik, mert ettől jobbnak érzi az életét.. És elég jó családból származnak (havi 1-2 veszekedés csak, normális anyagi, szociális helyzet).
Amúgy a saját nevemben is beszélhetnék, mert én bevallom, hogy lelkibeteggé tettek a szüleim.
(Különben pszichológiát is tanulok, tehát nem csak paraszti ésszel próbálom ezt felfogni..)
A múltunkról keveset tudok, de az anyám néha mesél róla, főleg részegen, néha meg józanon is. A lényeg az, hogy nemzedékeken keresztül gyűlölték egymást a felnőttek. Már a dédszülők nemzedékétől olyan emberek házasodtak össze, akiknek nem lett volna szabad, válás helyett meg együttmaradtak valami hamis alapon, és a saját gyerekeknek adták tovább. A gyűlölet szinte bele van már égve a falakba, levegőbe, de nem is ez a legnagyobb baj, hanem a sok tabu téma és a sok megfoghatatlan dolog, ami valami mézes mázzal van leöntve. Az biztos, hogy a hetvenes évek óta a nagyszülőktől lefelé minden nemzedéket átitatott, mert én is láttam a verekedéseket mindennapi piálásokat, még késelést is. Van valami furcsa megfoghatatlan félelem is a levegőben, de az már úgy meg van szokódva, hogy szinte észre sem veszi az ember, mint ahogy a hal sem látja a vizet. A furcsa az, hogy mindez csak ritkán jön elő, egyébként meg inkább csak úgy alszik a dolog a levegőben.
Persze ez mi vagyunk, Nálatok remélem nem ez van, az is lehet, hogy Nálatok nem ilyen súlyos a baj és ,,csak'' a mindennapi gondok fedik el a szeretetet, ami egyébként megvan. Kívánom Neked, hogy így legyen. Igazából nem tudhatom, mert nem ismerlek, de az a lényeg, hogy ha tényleg érzel valami furcsa elkenődő bizonytalan félelem érzést feljönni a múltból vagy ilyesmit, akkor szerintem kérjél külső segítséget, tapasztalt és beleérző, megbízható felnőttől, ha nincs más az anonim telefon is jó amit az előbb írtam. Amiket meg írtál ne szégyelld, mert lehet hogy tévedsz, de az is lehet hogy nem tévedsz, és valóban van valós dolog az érzéseid mögött és nem Te tehetsz Róla. Az a baj, hogy ezt igazából külső szemlélő tudja jól megmondani, teljesen belülről nehéz ezeket a dolgokat megoldani.
Nem olvastam el a válaszokat.
Nem feltétlenül kell veszekedni a gyerek előtt. Pl az egyik ismerősömék soha nem veszekedtek a gyerek előtt. Aztán kiderült hogy a férj megcsalja a feleségét ezért ugye el akartak várni, de ami durva hogy miután a gyerek megtudta hogy elválnak akkor az anyját kezdte el hibáztatni (persze a gyerek nem tudott a megcsalásról). Pedig semmivel nem szolgált rá az anya. Se a megcsalásra, se arra hogy dühös legyen rá a gyermeke
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!