Volt már olyan párod aki tipikusan "anyuci pici fia"volt?

Mi nem jutottunk el a házasságig szerencsére.

Anyuci szépen kijátszott minket egymás ellen.

A szemembe duruzsolt, hogy milyen nagyszerű az ő fia, és bár nekem van igazam, engedjek. A hátam mögött meg a saját fiának adott igazat, ami érthető, csak akkor ne adott volna nekem is igaza, inkább mondta volna, hogy tévedek, még akkor is, ha nem. Plusz fedezte a fiát, mikor megcsalt, de mégis megtudtam és repült. Akkor még kicsit dolgozott rajta, hogy bocsássak meg (még 2 év múlva is!), de nem lett már semmi belőle.

Sajnos ő volt az első pasim, tapasztalatlan voltam, ma már nem tudná ugyanezt megcsinálni velem, sem ő, sem más.

Nem volt, de ismerek ilyen srácot.

Nem csak az anyuka hibája, hanem az övé is.

Nem mer ellentmondani, nem is igazán akar.

Jogász a srác, most csinál valami másik képzést, önkormányzatnál dolgozik, de tök önállótlan, otthon ki van nyalva a seg.ge.

És ehhez mérten jó beképzelt is, senki nem elég jó neki.

Ő az okos, minden lány rosszabb, mint az ő mércéje.

Gondolom öregkoráig anyuka mellet fog élni.

Nem is csoda, senki nem bírná ki őt, sem az anyját.

Ha volt is barátnője az is max. 2-3 hónapig bírta.

nem. Hál' istennek!

Az a baj az ilyen srácokkal, hogy mivel anyuka 100%-ig kiszolgálja, ezt szokja meg, ez neki a természetes. És nem tanul meg önálló lenni...sőt,nem is akar. Ráadásul anyuka/apuka teleduruzsolja a fülét, agyát azzal, hogy ő a legjobb, legszebb, legokosabb, és az énképe hihetetlenül torzul. Az ilyen srácok (és lányok is), párkapcsolatilag eleve bukásra ítéltetnek. Nincs az a amásik fél, aki ezt kibírná, persze ép ésszel és önbecsüléssel.

Nem tudom, rájön-e egyáltalán az ilyen szülő, hogy ezzel a "láncolt" szeretettel tönkreteszi a gyere életét. Biztos elégedett, ha maga mellett tudhatja az 50 éves gyerekét, még mindig hajadonfővel..unoka nélkül. :/ Beteges dolog ez már valahol.

Volt! Három is!

1. Elsős egyetemista volt. Anyukája megmondta, mikor hová mehet, ha csináltunk közös programot, előfordult, hogy anyuka felhívta, hogy AZONNAL haza kell menni meggyet szedni. Meg hasonlók. :)

2. Húszas évei elején járó srác volt, otthon lakott, pedig lett volna lehetősége külön költözni. Anyukát folyton hurcolni kellett, így sokszor rám kevesebb idő jutott sajna. (Anyukának volt jogsija, de nem vezetett, mert az nem jó dolog.) Ha ott voltam, bemászkált a szobába. De még olyan is volt, hogy este elaludtunk a sráccal, ruha nélkül. A TV bekapcsolva maradt, és arra ébredtem hajnalban, hogy anyuka bejött TV-t kikapcsolni... Na, akkor kicsit mérges lettem. :)

3. Külön élt, de igazából csak hétköznapokon. Hétvégén anyukáéknál volt, "macinaci-puhapulcsi", anyuka kényeztette, kiszolgálta. Amikor visszament a saját lakásába, akkor meg vitte a fél konyhát otthonról, meg a frissen mosott ruhákat.

Szóval kifogtam a jót én is. Szerencsére a férjem nem ilyen, szereti az anyukáját, de hozzám és a gyerekünkhöz sokkal jobban ragaszkodik.