Volt már dolgotok nagyon sértődékeny partnerrel?
A partneremtől nem tudok személyes dolgokat kérdezni, mert mindent vádaskodásnak, meg "gyanúsításnak" vesz.
Néha van, hogy valami félreérthető nekem, mondjuk nemrég az, hogy akar-e nyaralni menni, mert nem vagyok biztos benne, hogy ő is akar. Most meg éppen azt, hogy jól értem-e, hogy tetszett-e neki régen egy ismerős lány, mert mondott valami félreérthetőt, és én félre is értettem ezek szerint. Szoktam tőle kérdezni néha ilyeneket, mert érdekel, hogy jól értem-e, hogy mit szeretne, vagy mit gondol a dolgokról. Kedvesen és komolyan szoktam kérdezni, nagyon szeretem őt. Mindig nagyon figyelek, hogy nehogy megbántsam.
Egyébként nagyon tündér, de ha nem tetszik neki egy kérdés vagy egy mondat, akkor rá sem lehet ismerni. Nagyon megbánt olyankor, és teljesen elszáll az agya, a végére már mindig úgy megijedek tőle, hogy sírnom kell, ami nem javít a helyzeten... Lassan belezavarodok, hogy most akkor tényleg ennyire hülye vagyok? De másokkal nem volt még soha ilyen problémám, a barátaimmal sem, pont hogy nagyon jól ki szoktam jönni másokkal, ezért sem értem. De vele soha nem tudom, hogy mikor robban már megint a bomba, és sose tudom, hogy már megint mit csináltam rosszul.
Már alig merek kérdezni tőle. Már úgy vagyok vele, hogy inkább nem is kérdezem meg amit tudni szerettem volna, mert nem tudom, mi lesz a reakciója. Szeretném, ha működne, de elmegy az egész életem a hőbörgésére. Nem szereti, ha valaki véletlenül nem azt gondolja róla, amit ő szeretne, és az neki "vádaskodás". De akkor miért nem válaszol egyszerűen, és akkor máris tudod, hogy nem jól gondoltad ezt vagy azt róla, nem...?
30 és 35 évesek vagyunk, én vagyok az első komoly kapcsolata, nincsenek barátai sem, szóval nem hiszem, hogy előttem valaki megbántotta, vagy gyanúsítgatta volna. Mondjuk az anyja és az apja elképesztően borzasztó emberek.
Hogy lehet jól kijönni ilyen emberekkel? És hogyan lehet kérdezni tőle, hogy ne vegye vádaskodásnak? Kérdeztem tőle is, hogy hogyan szeretné, hogy kérdezzem, de sajnos azon is berágott.
én is hasonló cipőben vagyok, hasonló korosztály, hasonló partner...
ő tudja magáról, hogy ilyen. tudja magáról, hogy akár ok nélkül bepöccen akár baromságokon vagy egy semmiségen (nem, nem agresszív), és akkor békén kell hagyni szerinte és majd lehiggad.
aztán emiatt szakítottunk, hogy én sose hagytam őt békén, amikor kérte, mondjuk tényleg nem. ahogy látom, nem is az volt a baja, hogy megsértettem neadjisten valamivel, csak azzal, hogy ha ő megsértődött, nem hagytm lehiggadni. ez 2-3 havonta egyszer fordult elő, nekem ez belefér, mert iszonyatosan tud szeretni, és bocsánatot kérni is tud. de hát senki sem tökéletes.
most próbálkozunk kommunikálni, hátha helyre tudjuk hozni. de egyikünk sem tud épeszűen gondolkodni, amiót külön vagyunk, sokkal többt veszkszünk sajnos. mindent félreért, de úgy veszem észre, hogy én is.
elhatároztam, hogy ha kibékülünk, tényleg békén fpgom hagyni, ha besértődik, hátha az segít, hiszen állítása szerint lehiggadna magától x óra alatt... de baromi nehéz.
én se vagyok tökéletes, én meg mindenen bőgök. például.
azt kell tudnod, hogy neked belefér-e.
lehet csak figyelemfelkeltésnek szánja, és tojni kell az érzelmi zsarolásra. nem tudom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!