Mit tennétek ha öngyilkos akarna lenni a gyereketek?
ezek közül bármelyik:
-öngyilkossági szándék elmondása
-öngyilkossági kísérlet
-sikeres öngyilkosság
"pont hogy te nem érted a lényeget"
Én értem a lényeget... már bocs, de én írtam a szöveget, még jó, hogy értem. Az, hogy te nem értetted, hogy mire célzok vele, hát sorry..
"de leginkább senki nem vádol senkit"
De, igenis vádolok, a többi embert, mindegyik egy személyiség, a szülők csak40-ban tudják formázni a természetüket.
"a te dolgod felnevelni őt. ha nem vagy rá képes, nem vagy jó szülő."
Most gondolom ezt édesanyámra írtad. Ezt inkább nem részletezem, mert kitiltanának.
"...vannak olyan gyerekek is, akik pont azért roppannak össze, mert nem akarják a beteg szüleiket terhelni további gondokkal. szerinted az ilyen gyerek állat? ilyenkor ki a hibás?"
Ezt meg már szerintem nem is nekem írtad,ilyen témát nem is érintettem, ha mégis, akkor közlöm, hogy én ilyenekre ki sem tértem a szövegeimben. De erre is válaszolok. Egyrészről megvizsgálnám, hogy a szülei betegsége mennyire korlátozná a gyerekük ellátását, azután pedig, hogy miért is roppant össze a gyerek.
Azt pedig végképp nem értem, hogy leírok egy látószöget, és te meg megcáfolod, belekötsz. Tapasztaltam a dogokat, hiába hiszel mást, ez van. Sajnos olyan emberek is vannak, akiket nem a szülei rontottak el, sőt a szülei becsületes, normális emberek. Csak sajnos nem pofozták félholtra a lányukat, amikor többet engedett meg magának, főleg, ha nem is látták a helyzetet.
Sajnálom, hogy kiforgattad a szavaimat, pedig nem hőzöngve jöttem ide. Nem értem, miért vetted egyből provokációnak...
ó istenkém, de hülye vagy te...
nagyon remélem hogy addig nem lesz gyereked amíg észhez nem térsz. ha már most is van, akkor őszinte részvétem számára.
Én még tízes éveim elején bevallottam anyámnak, hogy vonz a gondolata. Hatalmas krízissé fajult a válóperük, egyfolytában a perlekedés, mi több, fenyegetőzés (gyilkossággal is), csak marakodtak, passzolgattak egymás között kézről kézre, s amint ez a mindennapos viselkedésemre kiütött, az akkori barátaim is eltávolodtak tőlem, elvesztettem a támaszt, nem bírtam tovább. Anyám tudomásul vette, pszichológushoz küldött. Persze nem a szakember űzte ki fejemből a "mocskos fantáziát", hanem a bíróság ítélete. De ez már egy másik történet.
Sokszor mit sem ér a külső segítség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!