Mit tennétek ha öngyilkos akarna lenni a gyereketek?

Az egyik barátom öngyilkos lett 19 évesen. Csodálatos volt a kapcsolata a szüleivel, ők se, és senki más se tudja a mai napig sem, hogy miért tette.

Nem mindig a szülő a hibás.

21 éves vagyok és élek. Tavaly júniusban tettem meg. Nagyon hosszú idő vezetett ahhoz, hogy olyan szintre jussak, hogy meg tudjam tenni. Anyám soha az életben nem ült le velem beszélgetni, soha nem kérdezett semmit, mindig csak az volt a lényeg, hogy kitűnő tanuló legyek. Ha már egy hármast hazavittem olyan pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat, és SZÓ SZERINT. Összejöttem egy sráccal, aki törődött velem, lehet nem is szerelem volt, csak menekülés.Aztán leérettségiztem, felvettek fősulira, majd bejelentette anyám, hogy menjek el dolgozni. Napi 10 órát dolgoztam, levelezőn suli+este angol. Még ez sem volt elég neki, otthon is mindent nekem kellett. Aztán munkahelyem megszűnt, a fiúval szétmentünk, otthon terror, és megtettem. 4 napig feküdtem kómában, orvosok 5% esélyt adtak, hogy egészséges maradok. Klinikai pszichológus, tesztek, elmondtam mindezt. Zárójelentésen rajta volt, anyám kiakadt, hogy mért miatta?? Egy ideig jó volt minden, majd újra kezdte. Fél éve megismerkedtem egy férfival, tőlem 10 évvel idősebb. Összeköltöztünk, anyám azóta sem keresett egyszer sem. Itt ő volt a hibás, és hiába tettem bármit, mai napig nem fogja fel, hogy elrontotta a nevelést.

Ui.:egyedül nevelt.

Több tucat ilyen esetet ismerek, nem tudnék mondani egyet sem, ahol nem a szülő volt a sáros. Lehet szépíteni, de sajnos ez a helyzet. Nyilván nem könnyű ezzel szembenézni.

Igyekezzünk nem ilyen szülővé válni, ennyi.

Aki pedig már elrontotta, az ismerje fel, hogy nem jó úton jár, ne áltassa magát, mert a gyerek issza meg a levét.

Szerintem meg nem nekünk kell itt látatlanban ítéletet hozni arról, hogy ebben az esetben a szülő a hibás vagy nem!

Egyébként NAGYON komolyan kell venni minden ilyesmit, ez nem vicc. Pszichiáterhez/pszichológushoz kell vinni rögtön. A depresszió egy olyan betegség, amit egyedül a gyerek és a szülő nem fognak tudni leküzdeni, legyenek bármilyen jó kapcsolatban.

Persze attól, hogy öngyilkos akar lenni, egyáltalán nem biztos, hogy depressziós, de ezt majd a szakember dolga eldönteni.

Én is átestem ugyanezen egyébként, úgyhogy tapasztalatból mondom.

18/F

Akik azt mondják, hogy a szülők a hibásak, néztek már körül a mai világban? A tinédzserek utálatosak lettek.. Nem nézitek a híradóban, hogy mit művelnek egymással a gyerekek az iskolában? És amikor esetleg egy bántalmazott gyermek el meri mondani, hogy mi történt vele, pedig általában nem kerül napvilágra a sok megaláztatottság, akkor is mit tehet? Szól az osztályfőnöknek? Ha az elbeszélget a kölykökkel, lehet, hogy ők ölik meg az alázott gyereket, amiért beárulta őket.

Nekem jó az édesanyámmal a viszonyom, sajnos sokat kell dolgoznia, de ha bajom volt, elmondtam. Az ilyet is. Írt levelet az igazgatónak is, az osztályfőnöknek is, semmi haszna nem volt.

16 éves koromtól látogattam a pszichiátereket, pszichológusokat, többször is feküdtem bent, több hétig. Semmi eredménnyel.. Aztán tavaly az én kérésemre megint befeküdtem és egy rezidens volt az orvosom. Rámnézett és közölte, én nem vagyok depressziós, "csupán" személyiségzavar. Azóta sokkal jobban érzem magamat(főleg a gyógyszerelhagyások miatt).

Igaz, mondhatni, szörnyet neveltek belőlem, iszonyú bunkó vagyok, nem félek már a többi embertől, és inkább én vagyok, aki elsőként kerekedik felül.

Valószínű persze, hogy sok , nagyon sok szülő ostoba, arrogáns a gyerekéhez, ezt elismerem. Csak nem rögtön őket kell okolni, mindenért.

25/N

"hát ki tehet arról hogy a gyerekek bunkón viselkednek ha nem a szülő?"

De itt nem más szülőjéről volt szó, nem értetted a lényeget... Itt legtöbben az öngyilkossági kísérletet tevő gyerek szülőét, szüleit "vádolják". Az én történetemben ezt cáfoltam csak meg. De végülis abban az esetben is megjátszhatja magát a gyerek, teszem azt a szülei előtt maga a kisangyal, a háta mögött meg állat. Nem követheti a gyereket mindenhová.