Elvesztettem az irányítást és megbántottam, van értelme harcolni?

7 éves kapcsolatról van szó. Páromnak egy hete motorbalesete volt, ki van idegileg. Akik barátnak tartják magukat, meg sem keresték, én 24 órában mellette vagyok/voltam máig. Ma viszont összevesztünk. Kiborult,hogy akit eddig a legjobb és egyetlen barátjának (nem haverjának) hitt, és mindent megtett érte, most leszarja, ezt pedig rajtam töltötte le. Én is elfáradtam az állandó utazásba a kórházba, etetésbe, fürdetésbe, stb..., de ma nem bírtam, hogy ne akarjam leállítani, hogy ne engem hibáztasson. Szó szót követett,és fejéhez vágtam olyan dolgokat, amit tudom, hogy nem kellett volna, és meg is bántam rögtön, de nem tudom visszaszívni. Az egész úgy kezdődött, hogy bejelentette, hogy takarodjak el. Nem mentem, de amikor harmadszorra, akkor felálltam. Nem akartam elmenni, csak a folyosóra mentem ki, és felhívott, hogy mekkora bunkó vagyok, hogy csak úgy otthagytam. Visszamentem, de újra kezdte, hogy takarodjak. És itt odavágtam a fejéhez, hogy a kurv@ ...dal szórakozz. Ahogy elkezdtem, már tudtam, hogy nem kell, de nem tudtam visszafogni magam. Erre bejelentette, hogy vége mindennek. Semmi mentség nincs számomra, mert é vállaltam el anyja helyett az ápolást. Idős, beteg nő, nem akartam, hogy kiboruljon a fia miatt, aki a mindene. Van értelme megkeresni, vagy várjak, amíg ő keres. Utána felhívtam és bocsánatot kértem, de rögtön e is rakta a telefont. Nagyon bánt és ezen őrlődök folyamatosan.