Szinte semmim sincs, elvesztettem majdnem mindent, a hitemet is, de újra kezdhetem és elérhetem a vágyamat ennyi évesen, esetleg tapasztalat, akinek sikerült?
30 éves leszek és az egész 20-as éveim szomorúsággal, csalódással teltek. Először elkaptam egy olyan betegséget, ami miatt nem tudtam felépíteni az életem, pedig minden álmom volt, hogy biológus, vagy orvos legyek. Elveszítettem a barátomat is, aki rengeteget jelentett és eldobott egy másik nőért, most már boldog házas, pedig mikor velem volt utálta a magát a szót is, házasság. A másik kapcsolatom is kudarcra ítéltetett, pedig mindenki mondta, hogy nem hozzám való, de mindig bíztam benne, hiába. Az egyetemet nem tudtam elkezdeni a betegségem és egyéb okok miatt. Most külföldre mentem dolgozni, itt élek a párommal, akivel nem teljesen felhőtlen a kapcsolat, mert én nehezen alkalmazkodtam a körülményekhez és elveszítettem a munkámat, amit egyébként nem szeretek. Most itt vagyok 30 éves leszek és semmim, pedig minden vágyam az, hogy megházasodjak, gyerekem legyen és egy olyan munkám, amit szeretek. De a családomat nagyon rég nem láttam, nem tudok haza látogatni, nem részletezem miért, nincs munkám, igaz mindent megteszek, amit lehet, de csak olyat tudok itt, ami nem igazán szeretek, de muszáj valamit, a házasságnak a gondolata még nem nagyon van a kilátásban.
Mit gondoltok késő már 30 évem felett elkezdeni egy egyetemet, lehetek szép, boldog menyasszony, mert már azt is hallottam, hogy 30 felett már leépítik a nőket, menyasszonynak sem olyan szépek és mindenki körülöttem a 20-as éveikben elért egy csomó mindent, vagy házasság, gyerek, vagy karrier, boldog párkapcsolat, kielégítő munka, nekem meg tényleg semmim, kivéve, hogy van oxigén a tüdőmben, hogy van mivel megtölteni a gyomrom, köszönet a barátomnak, aki szintén nincs jó anyagi helyzetben, tehát tovább ez nem mehet, még a kapcsolatunk is tönkre mehet. Az igazi barátaim is otthon vannak, de otthon még rosszabb a helyzet, már anya is azt mondta, hogy inkább maradjak itt, neki sincs munkája, nem is tudom mikor fogom látni újból a családom, barátaim. Öregnek, kiégetnek érzem magam ahhoz, hogy újrakezdjem, sajnos nekem kell a biztatás, mert úgy látom, hogy mindenkinek ennyi idősen már sokkal több mindene van, mint nekem.
Ez csak RAJTAD múlik! Egyelőre úgy látom, Te szenvedni akarsz, rázd meg magad, fel a fejjel és gyerünk! Az, hogy elvégzel-e egy egyetemet, vagy hogy szép menyasszony leszel-e az csak rajtad múlik!
(egyébként is kikérem minden 30-as menyasszony nevében,egy 30-as nő igazán gyönyörű ám menyasszonynak, szép, érett, igazi nő aki tudja mit akar:) Én 29 évesen mentem férjhez és szerintem igazán szép menyasszony voltam:D)
Gyere haza, itthon is van élet, külföldön ma már egy csöppet sem jobb mint itthon (Németo, Ausztria, Svájc kipipálva, végül hazajöttem és itt lettem boldog, pedig ugyanúgy éreztem mint Te).
kicsit ellentmondásos vagy...
Addig csak egy helyben fogsz toporogni!
Tedd tisztába a dolgokat!
Magadról: Miért sajnálod magad végül is (30 éves vagy még újra kezdhetsz mindent!!!)? Szereted Önmagad annyira, hogy el is fogadd magadat? Miért akarsz gyereket (mert mindenkinek van? Vagy már azért mert 30 éves vagy? Vagy mert késznek érzed Magad rá!)
Párod: megéri vele maradni? A viták miből adódnak? Tudtok rajta változtatni? Ha hozzá mész milyen hamar váltok el (mivel sokat vitáztok ez annyit jelent, hogy nem vagytok kompromisszum képesek a másikért, és a békéért!)? Megérné gyereket szülni neki? Megéri a gyereknek ha hazajöttök esetleg és az apjáról csak annyit tud majd hogy küldi/nem küldi a gyerektartást?
Munka: Megéri kint maradni? Elvállalsz-e olyan munkát amit nem szeretsz de legalább pénzed van belőle!?
A családod Magyarországon:
Mi a bajod velük? Miből ered? Tudsz rajta változtatni (engem az isten nem tartana vissza ha rég nem láttam Őket és hiányoznának)?
Külföld: Miért éri meg? Nincs munkád, olyan párod van akivel nem stimmeltek és nem változtattok egymásért...
Basszus az életben az nagyon jó és nagyon rossz is hogy nagyon rövid!!! Megéri Neked valakivel felesleges köröket futni? Gondolok itt munkára, családra, párodra és még sorolhatnám!
Most nem késő újra kezdeni 30 évesen de ha gondolkozol még sz.ar kapcsolatban/kapcsolatokban 5-10 évet akkor már lehet késő lesz! 40 évesen már a "b" oldal forog, nem biztos, hogy élsz még 40 évet!!!
Ha váltasz kapcsolatot (hangsúlyozom én a megoldások és nem a szakítás híve vagyok! Persze csak ha érzed, hogy Őt akarod és szereted!) csak úgy válts hogy mérlegelsz?
Ne görcsösen egy családi képhez ragaszkodj amiben már 17-20 évesen elképzelted Magad! Hanem ahhoz hogy először olyan embert találj akit szeretsz és akivel akarod a családot!
Te az exeddel is házasságot és családot akartál most ezzel a sráccal is azt akarod ez normális igény csak az nem, hogy lehet hogy nálad mindegy kivel csak valaki álljon már oda arra az elképzelt családi képre melléd és a gyerek/gyerekek mellé!
Nem lehet, hogy túl görcsösen akarod ezeket? Ők meg túl görcsösen nem akarják miattad?
azt mondod: külföldön van esély jól keresni itthon nincs... részben igaz! Nincs érettségim csak egy szakmám 200 at kerestem... Párom érettségi+szakma 350... ennyi itthon is van esély!
De Neked nincs esélyed mert várod a nagy lehetőséget! Én közben csak ha takarítani kellenék is mennék! Mert van pénzem, ha úgy döntök hogy haza jövök akkor tudok is és nem az itthoniakat adósítom el hogy rep.jegyet küldjenek!
Te az a típus vagy akinek szerintem nem éri meg kint maradni! Ha párod nem lenne mit csinálnál? lenne helyed aludni? Kajád hogy egyél? stb... Nem lenne mert jelenleg annyira önsajnálatban vagy hogy teljesen érzelmileg anyagilag másra szorulsz... Na ez gáz! Te írod le a dolgokat de nem figyelsz oda saját magadra sem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!