Szinte semmim sincs, elvesztettem majdnem mindent, a hitemet is, de újra kezdhetem és elérhetem a vágyamat ennyi évesen, esetleg tapasztalat, akinek sikerült?

30 éves leszek és az egész 20-as éveim szomorúsággal, csalódással teltek. Először elkaptam egy olyan betegséget, ami miatt nem tudtam felépíteni az életem, pedig minden álmom volt, hogy biológus, vagy orvos legyek. Elveszítettem a barátomat is, aki rengeteget jelentett és eldobott egy másik nőért, most már boldog házas, pedig mikor velem volt utálta a magát a szót is, házasság. A másik kapcsolatom is kudarcra ítéltetett, pedig mindenki mondta, hogy nem hozzám való, de mindig bíztam benne, hiába. Az egyetemet nem tudtam elkezdeni a betegségem és egyéb okok miatt. Most külföldre mentem dolgozni, itt élek a párommal, akivel nem teljesen felhőtlen a kapcsolat, mert én nehezen alkalmazkodtam a körülményekhez és elveszítettem a munkámat, amit egyébként nem szeretek. Most itt vagyok 30 éves leszek és semmim, pedig minden vágyam az, hogy megházasodjak, gyerekem legyen és egy olyan munkám, amit szeretek. De a családomat nagyon rég nem láttam, nem tudok haza látogatni, nem részletezem miért, nincs munkám, igaz mindent megteszek, amit lehet, de csak olyat tudok itt, ami nem igazán szeretek, de muszáj valamit, a házasságnak a gondolata még nem nagyon van a kilátásban.

Mit gondoltok késő már 30 évem felett elkezdeni egy egyetemet, lehetek szép, boldog menyasszony, mert már azt is hallottam, hogy 30 felett már leépítik a nőket, menyasszonynak sem olyan szépek és mindenki körülöttem a 20-as éveikben elért egy csomó mindent, vagy házasság, gyerek, vagy karrier, boldog párkapcsolat, kielégítő munka, nekem meg tényleg semmim, kivéve, hogy van oxigén a tüdőmben, hogy van mivel megtölteni a gyomrom, köszönet a barátomnak, aki szintén nincs jó anyagi helyzetben, tehát tovább ez nem mehet, még a kapcsolatunk is tönkre mehet. Az igazi barátaim is otthon vannak, de otthon még rosszabb a helyzet, már anya is azt mondta, hogy inkább maradjak itt, neki sincs munkája, nem is tudom mikor fogom látni újból a családom, barátaim. Öregnek, kiégetnek érzem magam ahhoz, hogy újrakezdjem, sajnos nekem kell a biztatás, mert úgy látom, hogy mindenkinek ennyi idősen már sokkal több mindene van, mint nekem.