Kinek a hibája, ha valaki papucsférj lesz?

A ffi és a nő alaptermészetétől! HA a pasi nyámnyila, a nő meg uralkodó jellemű, akkor egyértelmű a kimenetel.

Illetve anyám szerint bizonyos életkor felett minden pasi megalkuvó lesz, a kényelem érdekében.

Biológiailag pedig: a pasik tesztoszteron szintje idős korukra csökken a nőké pedig nő, vagyis előbb utóbb a nő lesz a góré, ez jól megfigyelhető a nagyszülőknél :D

hajlamos voltam elpapucsosodni nem gyengén (légpárnás) ,de kell hozzá olyan személy aki "uralni,befolyásolni " tud ehhez nekem nagyon kellett szeretnem az illetőt.

Ma már szabad vagyok ,ha újra kapcsolatot létesítek (komolyat) csak úgy megyek bele ha erről is tudunk beszélgetni.offoltam kicsit

De válaszolok is rendesen:

mindketten benne vannak ,a férfi személyiségszerkezete ,a nő irányító típus sajnos bonyolult ez mert gyakran társul önbizalomhiánnyal .Én ezt tapasztaltam .

Nagy valószínűség szerint az igazi bűnös ebben a mama, a férj anyja.

Abból lesz ugyanis bojtos háztartási papucs valódi férfi helyett, akinek egyrészt olyan a veleszületett habitusa: szerény, csendes, introvertált, visszahúzódó, békés természetű - másrészt az anyja egy agresszív állat, aki férfibb akar leni a férfinál, és nemcsak a férje férfierejét veszi el, hanem a fiáét sem engedi kifejlődni.

Pontosan, a legnagyobb gond a szülőknél keresendő. A párom sajnos hajlamos papuccsá válnim és bár én erős jellem vagyok, abszolút nem bírom, mikor nekem kell irányítanom egy másik, felnőtt embert, ebből a szerepből nagyrészt ki is vonulok, nem vállalom. A barátom viszont sokszor irányításra szorul, mert a 20-as évei közepén is olyan szerencsétlen, mint egy 15 éves kamaszfiú. Egy idő után elkezdtem ennek keresni az okait is, szerencsére van némi pszichológiatudásom, vagy inkább tehetségem. A dolog ott kezdődik, hogy a párom 24 évesen is a szüleinél él, bár ismerve a korabelieket, ez az általános sajnos az ő korukban. Sőt a kapcsolatunk elején még el kellett búcsúznia, ha beszélgettünk interneten, mert a mama kimerte neki az ebédet és kihűl! Azt hittem, frászt kapok ezektől, én kb 10 éves korom óta magamnak merem ki az ételt. Aztán jött, hogy az apja rendszeresen megcsinálja neki és a 20 éves öccsének a vacsorát! Nekem anyám, apám kb 12 éves korom óta nem csinált reggelit vagy vacsorát... de részben ez így van rendjén, megtanultam magamnak elintézni. Kiderült az is, hogy a 24 éves barátom és a 20 éves öccse szobáját az anyjuk takarítja rendszeresen. Aztán jött az, hogy a mama minden este, mikor együtt voltunk, 5x felhívta a drága pici fiát, hogy merre van és jól van-e, nem-e történt vele semmi sem... miközben csak nálunk, a szobában voltunk végig... és még a mai napig is hívogatja, nem képes a felnőtt fiáról leszállni. Sokáig télen (kiváncsi leszek, idén is tuti megjátssza) nem engedte el a fiát kocsival, mert féltette, nehogy a full száraz (igaz, téli, de száraz) úton valami történjen, csak mert tél van, emiatt nem tudtunk találkozni, ha valami csoda folytán mégis eljött hozzám, akkor is jött a napi 10 telefon tőle, hogy jól van-e. Kiderült, hogy amikor a párom akárhányszor összeveszett az anyjával, a drága anyósjelölt még manipulálta is... hogy mivel?! A párom leszidta, erre az anyja elkezdett sírni, elvonult, mártírt játszott, erre persze a barátom megsajnálta és a végén mindig az lett, amit az anyja akart, csak mert pityergett neki 2 percig.

Aztán mindezt megelégeltem, megmondtam a páromnak, hogy vagy leszokik erről a rengeteg szánalmas dologról, vagy engem elfelejthet, én nem egy 15 évest akarok magam mellé. Elkezdtem tudatosan formálgatni, kicsit elszakítani az anyja szoknyája mellől, amiből persze harag lett, de legalább a páromnak segíthettem. Sosem csináltam neki ennivalót (bár ezért megkaptam anyámtól a magamét, de nem érti a lényegét...), sosem mertem ki az ételt, sosem toltam semmit a segge alá, hiába vendég nálunk. Lehet emiatt bunkó vagyok, de önállóságra kell tanítani, ha már az anyja nem tette. Aztán elkezdtem megkérni, hogy segítsen a takarításban, apámnak a ház körüli munkákban stb. Hát mi lett az eredménye? Valamilyen szinten önállóbb lett, leszakadt otthonról... erre most iderögződött, mint valami pincsikutya és most meg az én papucsom lett, holott mindig szajkóztam, hogy nekem nem ez a célom vele. Szóval igen, kutyából nem lesz szalonna. Csinálhatok a barátommal akármit, papucs marad. Vagy az anyjáé, vagy az enyém... szánalmas. Egyszerűen így nevelték, ilyen. Talán ha tesztoszteron tablettát kevernék az italába... :D

Úgymond a férfi hibája, ha papucs lesz, hisz benne van meg ez a "hajlam". Nem kell sárkánynak lennie a feleségnek, van, aki alapból is ez a papucs típus, még ha egy tündér báj a nő.

A emberekben már születésükkor benne van, hogy milyen lesz, ezt formálja kicsit vagy nagyon (ez már a durvaságtól függ) a környezete, család, barátok, haverok, de egy felnőttet már nem lehet csak úgy megváltoztatni, szóval nem mondanám, hogy a feleség hibája miatt lesz valaki papucs, már alapból benne volt.

Nekem is az a véleményem, hogy a szülőké.

A férjem anyja nagyon irányitó tipusu asszony volt. Az apja pedig bólogató János. Ráadásul belenevelték gyerekkorában, hogy ő semmit nem érdemel meg. Hogy miért, az nagy rejtély maradt. De ő is papucs lett erősen. És szeretem őt, és próbálok "belenevelni" egy kis férfiasságot, de sajna nem akar összejönni. Az a legbosszantóbb, hogy bármit meg akarok vele beszélni, nem az ő véleményét mondja, hanem az enyémet viszhangozza. És ő is elkezdte mondogatni a gyerekeknek ezt a nem érdemled meg szöveget. Olyankor mindig mikor meghallom, leállitom, de sajna nem hallom meg mindig, illetve már nem előttem mondja. Mert persze én sem lehetek ott 24 órán keresztül.