Mit éreznél / hogyan kezelnéd a helyzetet?

Szia.Az én anyám 10 éve közölte velem,hogy nagyon sajnálja már,hogy nem kapartatott ki,amikor velem terhes volt(én akkor 25 éves voltam),én csak egy baleset voltam,mert óvszert használtak,és hát tudjátok,kilukadhat ...ez történt és így esett velem teherbe..apám ezt megerősítette,mikor rákérdeztem,hogy 'véletlen' kölök vagyok,azzal a különbséggel,hogy apám imád engem(nem haragszom rá,hogy elmondta az igazságot mikor rákérdeztem),mindig is imádott,rajongott értem, anyám pedig tojt a fejemre,meg ilyeneket mondott a szomszédjának hogy kár,hogy nem adhat intézetbe(apám kitekerte volna a nyakát)...emiatt anyámmal nem vagyok beszélőviszonyban(de iszonyban igencsak),még csak rá se köszönnék,ha találkoznék vele az utcán.

Apám utálja,hogy anyám ilyen(már régesrég elváltak),mikor nem volt oka rá,hogy engem ne szeressen,még csak zűrös kamasz sem voltam,se botlásaim,káros szenvedélyeim....de a hugomat sem szereti anyám,be se engedi a lakásba őt....na ő zűrös,anyám miatt a drogot és az alkoholt se vetette meg,öngyilkosságba 3-szor kóstolt bele,mindannyiszor visszahozták hugit)....nem egyszerű...

Szóval én így kezelem a helyzetet,hogy teljes mértékben teszek anyámra,akármekkora szószban lenne,nem mennék neki segíteni.Egy kölyköt nemcsak megszülni kell,hanem törődni is vele.Apám pedig teljesen egyetért velem,vele tökéletes a viszonyom,sosem kételkedtem benne.:))

Biztos fájna ha hirtelen jönne..Nekem nem jött hirtelen.Nem tudok olyat tenni ami az apámnak tetszene.Két éve egy komoly vita alkalmával közölte:

- Te mindig fejjel mész a falnak, de egyszer mennél már úgy hogy nem kelsz fel és akkor nem lenne veled több gond!

Mit lehet erre mondani?Azóta csak telón beszélünk néha, és már a húgom sem jár haza, mert apa engedélye nélkül ment férjhez 30 évesen valakihez akivel akkor már 10 éve egy pár volt...

Addig örülj amíg megbeszélheted a dolgokat.Ne hagyd hogy elfajuljon.