Miért utálom magam fényképeken látni?

Az az igazi arca, amit önmagáról gondol. Ha Te nem vagy magaddal kibékülve, akkor egyik sem fog tetszeni. Ha átlendülsz a holtponton, és elfogadod, hogy az van, amit látsz a tükörben, a képeken és a videón, akkor egy csapásra megváltozik a kép mindenhol.

Ez pusztán fejben dől el.

Nem tudom, hány éves vagy, de nekem 17-18 évesen ez egy karikacsapásra megszűnt. Addig szó szerint ugyanez volt velem is, mint Veled. A karikacsapás pedig egy jól sikerült fodrászkodás volt, nem mondtam a fodrászomnak semmit, csak annyit, hogy: ami szerinted jól áll nekem, de nem valami extravagáns übertrendi haj, hanem olyan hozzámillő, hétköznapi, hordható. Levágta pár centisre:)

Először furcsa volt, de amikor megláttam magam fényképen, életemben talán először éreztem azt, hogy nem kell róla leretusálni.. Aztán ez öngerjesztő folyamattá vált, most már nem belőtt frizurával, melegítőben is jól tudom magam érezni, megszoktam magam:)

Gondolj arra, hogy ha te fényképen meglátod az egyik barátodat, ismerősödet, nagy-e a különbség? Ugye, hogy nincs sok differencia? Ugyanolyannak látod őket a fotókon, mint az életben is.

Vagyis ez rád is igaz, meg mindenki másra, amilyen a fotón, olyan az életben is.

Amúgy erről jut eszembe amit az egyikőtök írt hogy ezt én se értem hogy fotón is életbe tükörbe is van úgy hogy jól nézek ki a másikba meg szörnyűen..

XD Komolyan mondom... két véglet..

Volt olyan aki nem hitte el hogy én vagyok a fotón mikor pl képet küldtem magamról. (Mármint túl jó fotó volt.)

Meg olyan is volt hogy kértem töröljék a képet egy diszkó weboldaláról mert olyan borzalmas fejem volt mint egy kriptaszökevénynek aki betévedt oda! XD

Néhány embernek elég rossz a fényképarca de ne ez alapján ítéld meg magad mert a valóságban lehet, hogy jobban festesz.

Én is így vagyok vele, a valóságban sem vagyok egy matyóhímzés de a fényképeim szörnyűek. Én sem engedem, hogy fotózzanak, filmezzenek.

Viszont az is igaz, hogy nagyon sok függ a gép meg a film minőségétől, a fényviszonyoktól, a beállítástól stb...

Amikor az önéletrajzomra készítettem saját magamról képet a mobilommal, hát az egy félnapos kemény meló volt.

Megfelelő smink, frizura, fejtartás, háttér, megvilágítás, mosolygás minden apróság.

Hát meglepően jó lett a végeredmény.

Ha a valóságban is így néznék ki akkor elégedett lennék.

hát ez jó kérdés

ha megfigyeled, mindenki saját magát nézi a sokszereplős fotón. Miért? a másikat látja élőben, és az jobb, valódibb. Magát nem látja élőben, ezért nagyon kiváncsi. Igen ám, de egy fotó nem a valóságot mutatja, hanem egy transzformált és lemerevített állapot látszik

(a művészfotók mások, pont azért lehet egy portré művészi, mert egy képben a lényeget hozza, vagy valami lényegest kiemel)

Ezért nehéz magunkat látni: csalódás. Valóban nem olyanok vagyunk, csak hát sajnos nem tudjuk kívülről látni. Igaziből az önmegismerés által tudjuk "látni" valódi magunkat, és ez nem látvány, hanem a lélek és a tudat működésével függ össze, a tudatállapottal.