Milyen a kapcsolatod a családtagjaiddal?

OFF:

az első válaszoló azért lőjje le magát, mert jó a kapcsolata az egész családjával?? ne viccelj már.. teljesen igaza van.. arról nem tehet, hogy szerencséjére senkivel nincs különösebb konfliktusa, holott Te talán arra lettél volna kiéhezve... vagy a többiek..

ON:

Apummal jó, bár túl makacs ahhoz, hogy szembe merjek vele szállni.. Anyum sajnos már nincs velünk.. Tesómékkal nagyon jó a viszony.. két unokatesómmal szintén jó, a többivel nem tartjuk a kapcsolatot.. a többi egyéb rokonnal sem. Leginkább az idő vagy érdektelenség miatt.. nem lehet mindent nagyon kifejteni..

Szia!

Apámmal: Elhagyta anyum, és rólunk is lemondott. Szóval elég szépen megvan róla a véleményem, de szerencsére nem találkoztunk már 15 éve.

Anyummal: Nagyon jó. Olyanok vagyunk mint a barátnők:) Nagyon fiatalos, pedig már 42 éves. Volt olyan, hogy azt hitték a nővérem, aztán mikor mondtuk, hogy anyum akkor meglepődött az illető. :)

Bátyámmal: Jó. Bár mostanában egyre ritkábban találkozunk, mert nem egy városban lakunk. Régebben voltak félreértések köztünk, de melyik testvérpárnál nem?! Ja, 2 év van köztünk.

Nagyszüleimmel(anya szülei): Velük is jó. Mindenben segítenek amiben csak tudnak. Lehet velük beszélgetni. Csak sajnos mamám beteg. :( 10 éve cukros, plusz a vérnyomása sincs rendben. De nagyon jól tartja magát. :) Papám pedig olyan mintha 50 éves lenne, pedig már elmúlt 70. Kertet gondoz, állatokat ellátja, füvet kaszál, stb.

Leendő anyósom, apósom: Nagyon jó. Sokat szoktunk beszélgetni. Bármi gond van nyugodtan fordulhatok hozzájuk, mert segítenek, vagy legalábbis meghallgatnak. :)

Unokatesók: Velük is jó, bár ritkán találkozunk.

Párommal: Szerintem ezt nem kell részletezni. :):)

Ami pedig a legjobb, hogy tudom bármelyik családtagomra számíthatok, ha baj van.

19L

Szüleimmel: Aránylag jó

Testvéremmel: ..........( folyton vitázik velem..felzabálja a kajám amit a SAJÁT PÉNZEMBŐL vettem..és csak fél órát szenvedtem mire kész legyen.. -.-" )

Nagy szülökkel: tökéletes velük sokkal jobban érzem magam mint itthon.

Unokatestvér: ....... ( szét váltunk 5 éve. ők még találkozgatnak de engem már régóta nem hívnak :) )

Apám: vele nem olyan jó, nem vagyunk rosszban, csak nagyon eltérőek a nézeteink minden téren, meg nincs semmi közös témánk, nem tudunk beszélgetni.

Anyám: vele jó kapcsolatom van, de annyira nem bizalmas, mint kellene, sok minden van, amit inkább nem teregetek ki otthon, hanem a párommal vagy a barátnőimmel beszélem meg a dolgaimat.

Öcsém: vele szoktam a legtöbbet veszekedni, mert elég beszűkült látóköre van, nem bírja elfogadni, ha valaki nem úgy gondolkodik, mint ő. De azért úgy általánosságban vele is jó a kapcsolatom.

Bátyám: a családban vele a legjobb a kapcsolatom, de vele is csak marháskodni lehet, komoly dolgokról nem tudunk beszélgetni.

közeli családomból egyedül édesanyám él, vele nagyon jó kapcsolatban vagyok, szeretjük egymást.

apám egy tróger, már rég lelépett, nem foglalkozott velem, tehát nincs vele kapcsolatom.

a nagyszüleimet imádtam, idén 4 éve már, h meghaltak :(

a távolabbi rokonság meg eléggé proli, szóval kerülöm őket. szerencsére messze laknak, szóval nem is kell velük találkoznom :)

ja, van még egy úgymond nevelőapám, bár a klasszikus értelemben véve nem nevelt soha, anyum párja. vele olyan semleges a viszony. ameddig anyummal normálisan viselkedik, addig jó lesz a viszony, ha érzelmileg bántaná, akkor tuti kiherélném. :)

7:24!

Egyáltalán semmilyen kapcsolatod nincs velük? Ez így nagyon rossz lehet.

Anyukámmal eléggé ambivalens a viszonyunk. Többször elmondta, hogy ő tulajdonképpen nem is akart gyereket, volt hogy késsel esett nekem, ezzel elüldözve otthonról. Viszont a pályaválasztásom maximálisan támogatja, kár hogy csak szellemiekben, nem anyagiakban.

Apukámmal furcsa a viszonyunk. Sokáig jobban szerettem, mert korrekt és igazságos volt. De az utóbbi időben, ahogy öregszik, egyre rigolyásabb, és sokszor összevissza beszél ő is, ami nála azért gond, mert nem ezt szoktam meg.

Őt egyébként alig ismerem, semmit nem mesél magáról, az érzéseit magába zárja. Sajnálom, mert ezzel viszont árt az egészségének.

Húgom: Mindig jóban voltunk, de azért furcsa lány. A világról alkotott felfogása nagyon elrugaszkodott, és eléggé törtető, ha valamit akar, akkor mindenkin keresztülgázol, hogy elérje. Még akár rajtam is.

Öcsém: Jóban vagyunk, de nehéz vele, mert most tini, egy csomó hülyeséggel. Nagy a szája, viszont nagyon segítőkész, ha szükség van, rá lehet számítani.

Nagymamám: már csak ő él a nagyszüleim közül, ő sok szempontból pótolta azt, amit anyukám nem tudott nekem megadni (nagy beszélgetések, lelkizések, de amikor pánikbeteg lettem és a szüleim közölték, hogy semmi bajom, csak hisztis vagyok, nagymamám vitt el orvoshoz). Nagyon szeretem. Viszont anyukám nem szereti, és ez az egy problémát okoz számomra, mert tudom, hogy vannak rossz dolgai, de őt én mégis szeretem, hiszen az anyukám.

Nagynénémékkel jó a viszonyom, de nem túl közeli. Miután 15 éves korom óta, 8 éve más városban élek, velük alig találkozom, leginkább csak ha hazautazom egy hétre nyaralni, meg karácsonykor. Máskor ugyanis csak 1-2 napra tudok hazamenni, és egyszerűen nincs idő rá, hogy hozzájuk is átmenjek. Unokatestvéreimmel ugyanez.

anyummal, hugommal, sógoraimmal, anyósommal, férjemmel jó...

faterommal, sógornőmmel és a nagyszüleimmel pocsék...nem érdekli őket a másik ember, csak az számít, csak az a jó, amit ők mondanak/csinálnak...

Amiatt nem jó, hogy évek alatt sok mindent a szőnyeg alá söpörtek, a problémákat sosem beszéltük meg, "mindig az övék volt az utolsó szó"...:-S

A párommal kapcsolatos dolgokat nem volt kivel megbeszéljem...

De hálás vagyok nekik így is, sok mindent megtettek értem...nem haragszom rájuk, amiért nem voltak "tökéletesek"...