Hogyan éljem meg ezt a helyzetet, ti hogyan élitek meg? Az van, hogy lelkifurim van amiatt, mert anyagilag én nem tudok annyit adni és hozni az életünkbe, mint a férjem. Mit változtassak?

hogy ha okosabb lennék vagy jobban tudnék angolul vagy ez lenne vagy az lenne, akkor én is tisztességesen tudnék berakni az életünkbe, de mivel ez nem megy, bénának érzem magam. "

Akkor tegyél érte, hogy jobban beszélj angolul, vagy tanulj mást is, ami piacképesebb mint amit most csinálsz.

Tudom, hogy miről beszélsz, az én férjem is jól keres, és amíg nekem csak félidős állásom volt, szó sem lehetett róla hogy összeköltözzünk, és ő tartson el. Mikor már én is rendesen be tudtam adni a közösbe, akkor házasodtunk össze. Egyébként ezzel a lelkifurival nem nagyon tudsz mit kezdeni, a férjed hiába fogja mondogatni, hogy nem persze nem számít te mennyit keresel, ezt a fejedben kell vagy elfogadnod, vagy megváltoztatnod. Hihetetlen kissebbségi érzésed van, önbizalmadra is ráférne egy kis tuning. Azt próbáld felfogni, hogy ezzel nem vagy kevesebb, csak neked ezek a lehetőségek voltak megadatva, aztán vagy kihoztad belőle a legjobbat, vagy nem. Okosabbat nem tudok neked mondani, mint azt hogy tanulj akkor angolul, és próbálkozz jövedelmezőbb munkahelyet keresni, persze a mostani helyzetben ez elég necces, mikor még a szarabb melót is meg kell becsülni. Annyit tudok még mondani, hogy ezt a szitut te tudod csak megváltoztatni, és mivel beletörődni úgy látom nem tudsz, ahogy én sem tudtam, így a változtatás marad.

Nem járok hasonló cipőben, sőt, nálunk én keresek többet, mint a férjem de: soha nem ilyen szemmel nézem, ezért is válaszolok neked.

Hiába keresek többet, nekem ez nem sikerülne, ha nem lenne mögöttem az az ember, aki mögöttem van: a férjem. Nem tehet a kialakult helyzetről, nekem nagyobb lehetőség adatott. Lehet, hogy ez majd egyszer megfordul, de most sokat levesz a vállamról (háztartás, gyerek, kert, stb..), szóval jó háttér, jó alap.

Biztos a te férjed is így van. Lehet, hogy te nem keresel annyit,mint ő, de te alapot nyújtasz neki és megbecsülöd a munkáját. Társa vagy abban is, hogy az eredményét, a gyümölcsét láthassa, élvezhesse, mert ugye lehetne olyan felesége is, aki elveri a pénzt.

Becsüld meg amit keres, de azért ne vonj meg magadtól mindent. Ez a párodnak is rossz lenne, visszahúznád vele, esetleg úgy érezné, nem ad neked eleget.

A te feladatod az a családban, hogy alapot nyújts, segítsd azt, aki mindezt kamatoztatni tudja.

De ha mindenképpen fejlődni akarsz és ennyi minden mellett még van energiád, akkor tanulj valami olyat, amivel úgy gondolod, többet kereshetsz. Közben azért tarsd szem előtt: első a család! És annak egy szerető anya, gondos feleség mindig is az alappillére lesz, ha sokat keres, ha nem.

Az előzővel teljesen egyetértek. Egy nőnek az is a dolga, hogy otthon rendbe legyen minden, hogy a férfi csak a munkára tudjun koncentrálni. Ne kelljen közbe azon gondolkoznia, hogy mit főzzön otthon. Az én férjem nem cserélne, én egyetemre járok + minden hónapban van egy kis pénzem, de ő többet keres, de amikor hazajön, így is van kaja, van ruha a szekrénybe (mosva-vasalva). Szerintem azt se tudja hol tartom a vasalót. Szóval szerintem a férfiak nagytöbbségének erre van szüksége.

Melesleg a nem vszek magamnak ruhát én is érzem néha, de aztán elhesegetem, hogy talán ennyi azért jár néha.

Szerintem ezen feleslegesen idegeskedsz. A legtöbb férfit büszkeséggel tölti el, hogy ő keres jobban, és fontos is számukra ez a tény. Férfiként könnyebb az önértékelésük úgy, és az csak segít a párkapcsolaton. Ne értékeld magadat alul! Ne sanyargasd magadat, ne sajnáld magadtól a pénzt ruhára és ételre főleg ne!

Egyszerűen csak a gondolkodásodat kell megváltoztatni, helyrerázni az önértékelésedet, mert hamis önképed van valószínű, ezzel kapcsolatban. Nem ér kevesebbet az az ember , aki kevesebbet keres, ennyi az egész. Attól ezerrel többet adhat még otthon szeretetből, kedvességből, odafigyelésből, gondoskodásból egy párnak, egy kapcsolatnak, másoknak körülöttünk, ahol vannak, ott a gyermekeknek. Ezek a dolgok a legfontosabbak az életben, az igazi értékek ami alapján mérni lehet egy ember fontosságát.