Nehéz kezdet után lehet jó folytatás?

Az elején jó volt minden. De mikor komolyodott a kapcsolatunk akkor a családja egységesen egy hadjáratot indított ellenünk. Totál kikészültünk mindketten.Bántották őt, zsarolták stb.. bántottak engem.Párom nagyon sok rosszat kapott gyerekkorában is, bizalmatlan volt velem is.Egyre többet veszekedtünk a családja miatt, míg mindketten úgy éreztük ennek nincs értelme csak a megszokás. Azt mondta úgy érzi már nem szeret.Hát én bebizonyítottam hogy szeret. Éreztem és harcoltam érte. Nem szidtam a családját, meghallgattam, bíztattam stb.. Visszatért a régi érzés. Mikorra teljesen elfogadtam hogy utálnak , jobban éreztem magam. Nem kérdezgettem magamtól többet hogy miért kurv.znak mikor csak vele voltam egész életemben.Itt jött a gyógyulás.kb. 2 hónapot voltunk össze vissza. Utólag vicces mert ahhoz képest szinte mindennap találkoztunk.Nem volt más nő, vagy férfi.Mikor teljesen kibékültünk rohamosat ugrott a kapcsolatunk. 1-2 hónapon belül közös ház. Összeköltözés, eljegyzés.Jövőre lagzi.Miután meglett a ház a családja úgy tett mintha nem lett volna semmi. Most már viszonylag normálisan elvagyunk velük. De megfogadtam hogy ha egy szó is elhangzik rám vagy a páromra, nem fogom vissza magam mint régen hanem beszámolok minden sérelmemért.

És az a vicces hogy az öccse azt mondta soha nem visz haza nőt, mert nem akarja átélni amit mi, mert ő végig látta hogy mit szenvedtünk.

Szia!

Azt írtad,hogy mindketten egy csomó problémát hurcoltotatok bele ebbe a kapcsolatba.Azt nem írtad,hogy milyen módon,de mindketten sérültek voltatok.Szép dolog,amikor két ember kitart egymás mellett és segíti és támogatja a másikat és nem is azt mondom,hogyha jön a rossz,akkor tovább kell lépni,de............

Egy embernek először saját magát kell elfogadnia és feldolgoznia a problémáit,ami tudom,hogy egyedül nehéz,de egy induló kapcsolatba baromi nehezen fér bele,pláne ha mindkét oldalról ez áll fent.

Lehet bonyolultan fogalmazom,így leírom az én esetemet.

Engem se fürdetett tejszínhabban az élet és bizony volt,hogy én is elástam magam a fejem bubjáig és csak ímmel-ámmal próbáltam magam kiásni belőle.Ebben az időben nem is volt komoly kapcsolatom.Aztán jött egy férfi,akiért mindent érdemes lett volna megtenni,és mégse léptem.

Nem azért mert neki még több gondja és baja és ebben azt értem,hogy tényleg komoly problémái voltak,tehát nem ezért.

Hanem azért mert én se voltam akkor még teljesen erős (talán még most se vagyok) és 100%osan biztos voltam benne és tudtam,hogy nem bírnánk a fennálló problémákat mindkét oldaról elviselni.

Kell,hogy legyen egy erős ember a kapcsolatban,aki támogatja a gyengébbet és bíztatja,bátorítja,hogy jobb lesz és érdemes küzdeni.Nem feltétlen kell,hogy a férfi legyen az.Ha a férfinak van gondja erős a nő és fordítva.

De mindkét oldalról?????????

Ha leírnád,hogy mi a probléma,akár privátba,úgy egyszerűbb lenne.Ha gondolod.

Bár lehet,hogy túl keszekusza lett,amit írtam és nem is értessz vele egyet,de hátha.

Tehát visszatérve én nem léptem akkor bele,egy ilyen kapcsolatba és most se tenném.

Egy "erős" és problémamentes embert találtam magam mellé,akitől megkapom a kellő érzelmi támogatást,hogy én is elég erős legyek.

Ezt se éreztem korrekt dolognak akkoriban és feketén-fehéren tudattam vele,hogy ne legyek zsákbamacska,hogy mi velem a gond,de felvállalta.

A másik férfit,akit elötte ismertem meg,pedig én vállaltam volna fel mindennemű kétely nélkül,ha akkoriban elég erős lettem volna,nem pedig mindketten sérültek...

De leírom újra,hogy nem bánom,hiszem,hogy a mi esetünkben így volt jó.

És Te?