Babavállalás, de mikor?

köszönöm az eddigi válaszokat!

köszönöm a megerősítéseket! van még két évem, addig megpróbálok mentálisan felkészülni az anyaságra, és az egészségemre is oda figyelni!

nem fogok magyarázkodni, hogy nekünk mink van és mink nincs. én és párom is úgy gondoljuk, hogy a körülményeink megfelelőek!

pont ma olvastam az újságban, hogy készítettek egy felmérést, hány gyereknek nem jut reggeli, tízórai stb.

egyenlőre úgy látszik, hogy a mi gyerekünknek meglesz, ami kell. (nem elkényeztetve)

az, hogy mire kell számítani.. hát ja végül is akkor senki ne szüljön gyereket.. aki nem milliárdos. sztem a család a szeretet nem luxus függvénye! mindenre van megoldás!

én nem fogom magamat egy-két hozzászóló miatt ettől az örömtől visszatartani. most is azon dolgozok, hogy meglegyen minden, rakunk félre stb. aki szerint ez nem elég, azt sajnálom.

anyukámékat én mindig támogattam mindenben, attól, hogy valakinek nem könnyű az élete, nem kell még utálkozni vagy a másiknak aláásni. ez nem csak anyámra vonatkozik, hanem mindenkire. de aki szívesen költi erre az energiáját annak hajrá, mérgezze csak magát az utálattal..

én pozitívan gondolkodom, és ez nem egyenlő a felelőtlenséggel. hiszem azt, hogy meg tudom állni a helyem az életben (sok nehézség ellenére is) akár tanárként akár anyaként akár feleségként. ha akadály jön, meg fogok küzdeni vele, párom segítségével.

lehet ebben a történetben a hibát, a kifogást keresni. sok mindenért lehetnék szomorú, de nem leszek.

mindenkinek szép napot!