Babavállalás, de mikor?
21 éves lány vagyok, barátom 28 éves (dolgozik, viszonylag jól keres 250 ezer).
7 éve vagyunk együtt, úgy érzem nagyon jól megvagyunk. egy ideje nagyon szeretnék gyereket. ha rokonságban találkozok kisgyerekkel anyai ösztönöket érzek magamban.
még két évet tanulok levelezőn, mellett dolgozom.
ha elvégzem a sulit, tehát 23 évesen szeretnék már gyereket. anyukám azonban ebben nem nagyon támogat. szerinte nekem még 5-8 évig várnom kellene ezzel, de volt olyan, hogy azt mondta, hogy ő nem is szülne a helyembe ebbe a világba.... tudom, hogy ha terhes lennék nem örülne neki..
én viszont egyre jobban szeretnék kisbabát, szerintem megfelelőek a körülményeink (van egy kis lakásunk, nincs hitelünk, ha végzek a sulival tanár leszek). vannak ennél sokkal rosszabb esetek..
Mit szóltok az én esetemben a "korai" gyerekvállaláshoz? Karrier vagy gyerek? Gyerek vagy karrier?
(mellesleg anyósom lenne a világ legboldogabb embere.. a barátomon kívül :) )
IGen ilyenkor szokott lenni a szokásos hiba: "párom jól keres, gyereket akarok." A nagy frászt! Majd ha TE jól keresel akkor akarj gyereket! NEm a másikkal eltartatni majd. Sajnos a mai világba számíthatsz arra, hogy a másik lelép egy másik nővel. S ha nem vagy önellátó, akkor mit csinálsz?
Szüljél, ha lediplomáztál, van jól fizető állásod, karriered. Addig ne, mert akkor csak egy megkeseredett hitelből élő kismama leszel, akit -BÁR NEM KÍVÁNOM!- ha elhagy a férje, akkor vége. Sok faszinak nem kell olyan nő aki szült már.
Nekem is egyből ez jutott eszembe: leírod hogy párod mennyit keres. És? TE mennyit keresel? Leírod van egy "kis" lakásotok. Egész véletlenül nem PÁROD lakása? nekem nagyon úgy tűnik hogy adott egy sikeres srác, jó munkával, és adott egy lány, akinek semmije sincs a párján kívül, és tanár lesz (ergo éhbér körüli összeget fog keresni), szülei vidéken, beteg apuka, beteg testvér, idegbeteg mama (tehát szüleire se számíthat igazán).
ÍGY akarsz gyereket szülni???
Igen tudom, rossz belegondolni, mert romantika, meg mert rózsaszín felhők, de sajnos a realitás az, hogy a kapcsolatod bármikor tönkremehet, és akkor csak magadra számíthatsz. Az a havi 250 nem a te pénzed, és nyilván a lakás se a tied. Ha szétmentek, akkor hogy fogsz gondoskodni egy gyerekről? Ha már nem lesz havi 250, meg lakás? Mész az utcára? EBBE kéne belegondolni! Ugyanis egy gyerek FELELŐSSÉG, és marhára nem úgy kéne szülni hogy "majd csak lesz valami", meg "van aki sokkal rosszabb körülmények közé szül". ÉS? Nehogy már az legyen a mérce! Végülis miért ne rabolhatnék ki valakit, hisz van aki embert öl...
Tudom,tudom, ti sose fogtok szétmenni. Ne dugd homokba a fejed, az élet nem romantikus regény. Amíg a saját életedet teszed fel egy kapcsolatra, addig a te dolgod, de amikor már egy gyerek életét is, az iszonyatos felelőtlenség!
Akkor az utolsó néhány válaszoló konkrétan leírta, hogy az eladónők, az óvónők, tanárnők, bölcsődei gondozónők, titkárnők, ügyintézőnők ne szüljenek, mert keveset keresnek. Esetleg akkor szüljenek, ha vannak olyan szerencsések, hogy kipusztult a családjuk és rájuk hagyott egy házat, meg egy kis lét, ugye?
Hol éltek ti? Ti éltek a mesevilágban, nem a kérdező!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!