Csak én érzem úgy, hogy a családom akadályoz?

Több kategóriába is beleillene a problémám,de mégis ide írom,hátha valaki tud segíteni a döntésben. 20 éves lány vagyok,még otthon lakom a szüleimmel. Sajnos nagyon nehéz az anyagi helyzetünk,minden fillér számít. (lakáshitel,egyedülálló az anyukám,egyedül nevelt fel minket)Úgy néz ki,hogy nagynehezen sikerült munkahelyet találnom,és megpróbálok neki segíteni. Végzettségeim alapján van egy érettségim,és utána végeztem egy okj-s képzést,tehát van egy középfokú okj-s szakmám is. Párom egyetemista,távkapcsolatban élünk sajnos,de nagyon szeretném ha összejönne neki a diploma. Nagyon nehéz nélküle,de átvészeljük valahogy.

Most jön a probléma:

Amikor megszereztem a szakmámat nagyon optimista voltam,úgy gondoltam,hogy sikerülni fog elhelyezkedni,de sajnos rá kellett jönnöm,hogy nem fog menni. Már-már ott tartottam,hogy szinte bármilyen munkát elvállaltam volna,csak legyen pénzem. Nagyon szeretnék én is belevágni egy diploma megszerzésébe,de anyukám mindig azt mondja,hogy felesleges pénzkidobás lenne,úgysem mennék vele semmire. Levelezőre járnék,hogy tudjak mellette dolgozni,legyen miből kifizetni. Ehhez viszont a fizetésemből félre kéne tenni,és nem tudnék annyit hazaadni,mint eddig. Tudom,hogy nagy szükség van itthon minden egyes forintra,de így az álmainak lőttek.

3 éven belül valószínű,hogy menyasszony leszek,és akkor el is fogok költözni itthonról. Szeretnék én is letenni valamit az asztalra,hogy a párom is büszke legyen rám. De úgy érzem,ezt most jelen pillanatban nem tehetem meg. Szerintetek mikor vágjak bele legkésőbb az egyetembe? Érdemes egyáltalán? Vagy igazuk van,hogy nem megyek vele semmire?

Bocsi,hogy ilyen hosszú lett,és köszönöm ha válaszoltok!