19 évesen gyereket szülni. Szerintetek? Véleményekre vagyok kiváncsi.

Én két kérdést tennék fel, amire nem kell válaszolnod, csak gondold át magadban?

Dolgoztál már úgy, hogy pénzt keresel vele?

Fenntartottál ebből egy lakást, akár csak albérletet úgy, hogy te fizeted a lakbért, rezsit, te takarítasz, vásárolsz stb.?

Szerintem itt kezdődik az önálló, felnőtt élet, és erre képesnek kell lenned (nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik).

Az oké, hogy bízol a párodban, hogy eltart és nem hagy el, de kell, hogy képes legyél önálló egzisztenciát teremteni, ha a szükség úgy hozza, mert a pároddal bármi történhet, és akkor a gyerekeidért egyedül te felelsz. (Ma hallottam, egy volt tanáromnak meghalt a felesége, 3 gyerekük van... a tanárom 32 körül lehet. nagyon megrázott, sajnálom szegényt.)

Másik téma, hogy ha anyagilag ennyire függő helyzetben leszel tőle, az mennyire lesz hatással a kapcsolatotok dinamikájára. Elég felnőtt ahhoz a párod, hogy ezt kezelni tudja, vagy elvárja tőled a szubmisszív szerepet?

Itt biztos azt feltételezik a legtöbben, hogy a párod jóval idősebb nálad, ha igen, akkor azt is át kell gondolnod, ez nem valami tudat alatti játszma-e a részéről, hogy először olyan lányt keres, akit irányíthat, aztán még függőbb helyzetbe hozza. Ha a párod nagyjából veled egyidős, akkor valszeg jóval jobban fog működni a dolog, mert az első közös buktatók nagyon összekovácsolnak egy kapcsolatot (szüleim huszonévesen, albérletbe vállaltak engem, aztán lakásvásárásban a szüleik segítették őket).

19 évesen szültem. Saját albérletem volt, saját munkahelyem, sőt, még félretett pénzem is akadt. 16 évesen már eltartottam magam, csak akkor még a szülői házban. Suli mellett dolgoztam, és onnantól kezdve nem kértem, vagy fogadtam el pénzt semmire. Szóval nem a csupasz semmire jött a baba. Igaz, véletlen baleset volt, és nem tervezett gyermek, és el is hagyott miatta az akkori pasim. Ez miatt ugyan megfordult a fejemben, hogy elvetetem, de aztán mégsem tettem. Nem is bántam meg. Imádom a most már majd 20 éves nagylányom. Igaz, nem volt könnyű az életünk, de nem maradtam le semmiről. Bulizós fajta soha nem voltam, és férjem is lett. Olyan, aki szeret, és megbecsül. Aki tisztel, és szereti a lányom is, aki azóta persze testvérkéket is kapott.

Gyermeket vállalni soha nem könnyű, mert mindenképpen nagy felelősség, és nagy teher is tud lenni. De amekkora teher tud lenni, akkora boldogságot is tudnak adni neked. Soha nem felejtem el, mikor először mozdult meg a pocimban, mikor megszületett, mikor először rám mosolygott, mikor elször mondta, ki: anya. Vagy szeretlek. Vagy az első anyák napi verset. Vagy amikor a kezembe kapaszkodott, mert félt, hogy milyen lesz az iskola. És még sorolhatnám.

Szóval minden korban meg kell gondolni, hogy meg tudod-e adni a gyermekednek azt, ami valóban kell neki. Tudod-e szeretni őt. Tudsz-e vele eleget foglalkozni. Meg hasonlók. Ez áll egy 19 éves anyukára, és áll egy 40 éves anyukára is. És természetesen a 2 közöttire is. :)))

Bocs, hogy ilyen hosszú lett.

Én szülnék, ha lenne rá egzisztenciám...

DE nincs. Úgyhogy majd...5-6 év múlva...

Ha minden feltétel adott, miért ne?

Nem kell 30 éves korodig várnod, csak mert sokaknak nem jön össze addig és jár a szájuk, hogy hülye, aki nem olyan, mint ők.

Ha viszont nincs meg minden feltétel, akkor valóban felelőtlenség.

Mindenki akkor szül, amikor akar, és amikor azt érzi, hogy ANYA akar lenni.

De, mondjuk én azt nem szeretem, hogy valakinek születik egy gyereke, és utána azt mondja, hogy semmi nem változott, ugyanúgy bulizni fog járni, partikra, ha a gyerek apja már nincs mellette, akkor pedig ugyanúgy pasizhat, mint "lánykorában".

Szerintem ez önbecsapás.

Nem igaz, hogy, ha gyereked van, az alig változtat valamin, és élhetsz úgy, ahogy eddig, mint egy fiatal lány.

Olyan már soha nem lesz, mert édesanya lettél.

Nem csak anya vagy, persze, de szerintem egy anyuka már ne partizzon minden hétvégén hajnalig, meg hasonlók.

Más életforma az anyaság, úgyhogy, ha valaki ezt nem vállalja föl, annak a gyereke később csak kolonc lesz, aki akadályozza a szabadságában.