Anyósom mindig töm minket a főztjével, az enyémet látványosan alig bírja megenni. Mit tennétek?

Előttem lévő!!

Ez nagy szerencse ritka az ilyen szülő!

Gratulálok nekik..

Nem veszed észre, hogy miről szól ez az egész?

NEM LEHETSZ JOBB ANYÓSNÁL!

Ha belemégy egy ilyen játszmába, az eleve vesztes helyzet.

Tökmindegy, hogy mit főzöl, hogy hányféle cuccot raksz ki az asztalra, hogy megszakadsz a pedálozásban az anyós felé - ő eldöntötte, hogy elmos a pályáról, és bármit teszel, neki semmi sem jó. Ezért "kritizál", azaz valójában a csúfot veri bele a te főztödbe, akár jó, akár nem. A valóságods kriika azt jelenti, hogy az ember szóvá teszi a szerinte nem jót, a rosszat ÉS egyben megoldást javasol, hogyan lehetne valamit jobbá tenni.

Na ez a buta főzőverseny nem ilyen. Egyrészt ízlések és pofonok, másrésuzt az nem javasdlat, hogy "nem úgy főzöl, ahogy én, azaz csak rosszabb lehetsz nálamnál". Érted? Nem csak a főztöd rosszabb, hanem azon keresztül már te magad is!

Ezek rendkívül ocsmány játszmák!

Ha belemégy egy buta versengésbe, mindenképpen csak vesztes lehetsz. Ajánlok egy könyvet, laikusoknak sokat segíthet ilyen játszmák ellen: Dr. George Simon: Báránybőrben - A nyílt agresziótól a manipulációig. (Lélekkontroll sorozat)

A vendégségről pedig ennyit: az ember vendégségben is megtartja a saját akaratát, és annyit eszik, amennyit ő maga akar, nem annyit és azt, amit mások "szívességből", "szeretetből" (miféle szívesség és szeretet volna az, ami valójábam erőszak?), mindenféle okkal megokolva rá akarnak tukmálni.

Téged bizony nem jól neveltek (de ezen, mint felnőtt ember, magad is változtathatsz!), mert lehet, hogy nem kritizálja az ember mindenáron a vendéglátó főztjét, de nem is köteles megdícsérni, ha annyira nem ízik neki, megenni meg végképp nem kell! A vendéglátás nem azt jelenti, hogy főzésbemutatót kell tartani és főzőversenyt! A vengég pedig nem azért, vendég, hogy jó képet vágjon valamihez, amitől majd kifordul a gyomra, és még meg is dícsérje azt, ami rosszul esik neki.

Nem szabad azzal foglalkozni, hogy "jaj, mi lesz, ha megsértődik.." akkor megsértődik! Szíve joga. Neked viszont tudnod, kell, hogy vendégség címén nem követhet el rajtad senki sem lelki erőszakot!

Annyit egyél és azt, ami jó esik. Ha valami nem kell, akkor köszönd meg, udvariasan és ennyi. Aki ezek után is tukmál, vagy mindneáron kérdeződködik, az már az akaratodat akarja megtörni, mert nem veszi azt tudomásul, amkit mondtál és amit akarsz. Személyes sértésnek tekinti azt, hogy te valamire nemet mondasz. Az ilyen embert hagyni kell a saját levében főni: ha megsértődik, tegye.

Egyébként jó esetben van munkahelyed, valószínűleg gyereked is - ha nincs, az sem számít a probléma lényeget nem veszi el -, meg egy férjed is, tehát alsó hangon háromszor annyi dolgod van, mint a jó mamának. Ha esze volna, és szíve is, akkor főzőverseny helyett SEGÍTHETNE neked, hogy kevesebb teher legyen a válladon.

PL. takaríthatna, helyetted, vagy főzhetne, ha már akkora nagy főzőzseni.

Anyósnak még nem főztem, nem alakult úgy, de náluk szoktunk enni. Eleinte gondban voltam, mert gyerekkorom óta zsírszegény kajákra lettem szoktatva, ő pedig jól főz, csak baromi zsírosan. A legcikibb az, hogy a zsíros ételt nem elvből nem eszem meg, hanem azért, mert brutál hasmenésem lesz tőle.

Végül férjem mentett ki azzal, hogy hiányzik egy emésztőenzim és nem tudom a zsírt megemészteni, ezért rosszul leszek tőle. Ezzel elég jól kimosdatott, sértődés se volt, sőt, néha félve mernek, hogy nem lesz-e sok :) Egyébként finoman főz, úgyhogy nekem is szívás, mert ennék belőle sokat, de akkor sprint lenne - na az meg végképp ciki vendégségben.

A saját főztömre annyira nem vagyok kényes, a férjem és a szüleim is olyanok, hogy őszinte véleményt mondanak. Ha sótlan, akkor azt, ha valamit elbactam, akkor azt, de meg is mondják, hogy hol ronthattam el. Ha finom, akkor viszont dicsérik.

Nálunk a paradicsomsaláta az, ami a férjem kiváltsága lett, mert olyan baromi finomat csinál, hogy az amúgy mesterszakács anyám is megkéri, ha ott vagyunk, hogy a salátát inkább ő csinálja meg :)