Most én vagyok hisztérika?

Cseppet sem vagy hisztérika, ez egyszerűen elviselhetetlen! Zárnod kell a szekrényed, nincs mese!!!

És belebolondultam volna!

És utána meg anyu alsóneműit fogja elszedni. Ő már odatette, hogy mossa ki, de ez se használt.

Amúgy édesanyád helyébe nem a bugyit tenném oda hanem adnék neki egy irgalmatlan nagy átszállósat,hogy megtanulja egy életre mi a rend.

Nem dolgom, hogy ítéletet mondjak feletted, én nem ítéllek meg két sorból hisztérikának, sem másnak. Egy biztos: valami gáz van köztetek: egyrészt a testvéreddel, másrészt a szüleiddel.

Az ilyen durva bepiszkítás nagyon erős jelzése lehet pl. annak, hogy te vagy a testvéred szemében az irigyelt, gyűlölt "bezzeg a nővéred"- testvér, a mindig tiszta, rendes, pedáns, szorgalmas stb. A viselkedése gyerekes, súlyosan neveletlen - ami a szüleid hibája! -, de a te konfliktus-kezelő és problémamegoldó képességed is hagy maga mögött kívánnivalót.

Ha valaki feldühít, akkor nem kell ám mindenáron viselkedni és fogni magad. Ne félj a saját haragodtól! Ha valaki ennyire feldühít, mint a testvéred téged, és a négy fal között vagytok, akkor nem szégyen ám az, ha ordítasz vele, ahogy a csövön kifér - merthogy ő provokálta ki és nagyon meg is érdemli. Megérdemelné azt is, ha nyakonvágnád, mert megharcolt érte, csakhogy egyrészt a pofon nem megoldás, másrészt nem te vagy a testvéred szülője, nem a te dolgod őt nevelni.

Azért problémás a helyzet kezelése, mert nem annak címzed a haragodat, akit illet: magyarul áttolod másokra. Jelen esetben ránk. Nézd csak meg a válaszolókat, hogy mit reagáltak a válaszukban és hogyan? Nagyon felhúztad őket - mert rájuk toltad a feszkót, ahelyett, hogy annak adtad volna, akit az illet.

És melegen javaslom, hogy beszélj a szüleiddel. Vagy a szülőddel, de a testvérrel sem ártana.