Honvágy, vagy mi ez, normális?

Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy állatorvos lehessek,mivel itthon csak egy egyetem van,és elég nehéz bejutni,gondoltam elmegyek egy másik országba. Igaz azt az országot nem szerettem,de elsőre bejutottam, és lévén,hogy egy déli ország, napsütés meg minden,nagyon szép. Aztán rájöttem, hogy az itteni mentalitás minden csak nem az én világom, 6évet itt kibírni..az ég világon senkit se ismerek itt. Az emberek vagy nagyon kedvesek,vagy gyűlölnek, kb ennyit tapasztaltam. Alig kezdődött meg az év,de el akarok jönni,nem vagyok már gyerek,de egyszerűen nem tudok koncentrálni és csak a sírógörcs kerülget. Most már úgy látom még Magyarországon is több értelme lenne évekig próbálkozni,mert ott legalább ott a családom közben, vagy átmegyek Franciaországba a vőlegényemhez,meglesz az esküvő,és ott próbálkozom a felvételivel. Normális ez? Mások örülnének,hogy végre megvan az álom szak,én meg...Tudom,hogy ugyanezt akarom folytatni,de nem itt. Gondoltam pár hónap és megszokom,de csak vinné a pénzt, és egyszerűen nem gondoltam,hogy ez ilyen nehéz lesz. Mármint a lelki oldala.