Nehéz helyzetben vagyok, mit tegyek?

Szerintem sem kellene 17 évesen beleugranod egy ilyen jellegű komoly kapcsolatba, együttélésbe, a gyerek szemében a "gonosz mostoha"-szerepbe... Fiatal vagy még ehhez, - bár ha idősebb lennél, akkor sem ajánlanék ilyen elelőtlen embert társadnak. Nem tudhatod, hogy ha Te leszel a felesége (élettársa), és Veled osztja meg a mindennapi gondokat, akkor nem leszel-e Te is olyan megunt, vonzerejét vesztett, mint a felesége...

De ha nem tudod egyik percről a másikra abbahagyni a viszont, mondom, legalább a tanulást ne hanyagold el. Ha lesz belőled valaki (a magad jogán, a saját lábadon!!!!), senki nem fogja kérdezni a tizenéves kori ballépéseidet, ezt ne feledd!!!!

H.

Hiába pontoztatok le, szerintem a Kérdező, aki SEGÍTSÉGÉRT, és nem osztásért jött ide, az én válaszommal még mindig többre megy, mint azokéval, akik elmondják minden kis ribancnak.

Külön csókoltatom azokat, akik szerint a félrelépésnél csak "az a szemét ki qrva" a hibás, és véletlenül sem a nulla erkölcsi tartással rendelkező férj, mert őt "még mindig szeressük" és meg akarjuk őrizni isteni dicsfényében, férfiúi tökélyében, és" az a cúnya gonosz másik nő ellopta tőlem" (mint egy táskát). Ha-ha-ha. (Nekem ha visszajönne, se kéne egy ilyen alak, kínlódjon vele a szeretője. Ha meg annak se kell már? Hát sorry, így járt, mindent nem lehet...)

Hypathia