Időpocsékolás, vagy rosszul állok hozzá?

Ebben teljesen igazad van.

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat. Amint lehet, megejtem azt a bizonyos beszélgetést a kedves párommal. Aztán eldöntjük, hogy mi legyen. Annyira most már nem tartok az esetleges újrakezdéstől, adtatok hozzá némi erőt. Aki írta, hogy menjünk együtt pasizni, neki üzenném, hogy ha úgy alakul még lehet, hogy jelentkezem.

Üdv mindenkinek.

Sokat írtátok, hogy ha beszéltem vele, írja. Nos megvolt a nagy beszélgetés.

Azzal kezdődött, hogy azt mondta, hogy 4 éve attól retteg, hogy ezt mikor fogom felhozni, ezután elmondta, azokat a dolgokat a múltjából, amit nem mondott még el, és amiért nem tudta megmondani, hogy mit akart.

Azt elmondta, hogy már régen, hogy 2003-ban elvált, és van egy gyereke. De azt már nem, hogy azért vált el, mert kiderült, hogy a gyerek nem az övé. Úgyhogy, aki írta, hogy ő már letudta a gyereket az előző házasságában, annak írom, hogy nem. De azt már nem mondta el, hogy 2004-ben elvett egy külföldi nőt azért, hogy letelepedési engedélyt kapjon. Ez a nő fél év után eltűnt, egyik napról a másikra. Nem igazán kereste, mert azt gondolta, hogy úgysem fog ő már többször házasodni. 2006-ban ismerkedett meg velem. Mint elmondta, már az első év végén tudta, hogy velem komolyan tervezi a jövőjét, de mivel tudta, hogy hogy vélekedek azokról, akik még nősen ismerkednek, nem akarta elmondani. Megpróbálta megkeresni a nőt, nyomozót fogadott, illetve kérte a házasság érvénytelenítését. Azért nem akart velem még csak összeköltözni sem mert, rendszeresen keresték az ügyvéd meg a nyomozó, és ha együtt éltünk volna, akkor biztos előbb utóbb rájövök, hogy mit csinál. Most úgy néz ki, hogy megvan a nő, az érvénytelenítés pedig folyamatban van.

Én ezek után kértem tőle némi gondolkodási időt. Szeretnék végre vele élni. De abban nem vagyok biztos, hogy nem fog-e később is valamiben hazudni. Szerintetek, mi a jó döntés?