Időpocsékolás, vagy rosszul állok hozzá?

Három kapcsolatom ment tönkre azért, mert siettettem. Ugyanis egy idő után azt éreztem, hogy csak vesztegetem az időmet. A következő kapcsolatomban elhatároztam, hogy semmit sem fogok siettetni, hagyom, hogy magától kialakuljon, hagyom, hogy a párom magától akarjon változtatni. De az elmúlt öt év alatt nem jutottunk egyről a kettőre. Még mindig ott tartunk, mintha még mindig csak randiznánk. Néha nálam vagyunk, néha nála. Aztán van, hogy hetekig nem is látom. Eljegyzés, vagy összeköltözés, ne adj isten házasság, gyerekek még fel sem merült. Egy másik hasonló kérdésre adott válaszban olvastam, hogy az ilyen ember meggondolt, és csak a meggondolatlanok ugranak bele azonnal valamibe. De nekem megint kezd az az érzésem lenni, hogy csak vesztegetem az időmet. És azt az időt soha nem fogom visszakapni. Most nem tudom, hogy tényleg csak pocsékolom az időmet, vagy én állok hozzá rosszul a dolgokhoz? Ha az utóbbi, akkor van valami ötletetek, hogy tudnám másként látni a dolgokat. Mert szerintem azért öt évig gondolkodni az nem elfogadható.

33/N