Valóban aljas húzás lenne ez részemről?!
Párom szeretné, ha összeköltöznénk 2 éve vagyunk együtt és történtek dolgok a múltban ami miatt, nem vagyok benne biztos hogy ő az a férfi akivel le szeretném élni az életem.
Az életem olyan stádiumban van, hogy szeretnék magamra koncentrálni, nem akarok a zűrös magánéletemmel foglalkozni a karieremre szeretnék koncentrálni, nem vágyom új kapcsolatra, nem szeretnék ismerkedni és még nem szeretném megtalálni azt a férfit akivel esetleg lenne közös jövőnk. Bár azt se tudom, hogy a jelenlegi páromtól mit akarok!
A történet annyiból áll, hogy én őrülten szerettem őt mindennél jobban, ő kihasznált, becsapott majd eldobott. Rájött, hogy hibázott mindent megtett hogy visszaszerezzen- visszakapott, csakhogy már rég nem érzem azt amit az elején. Most fordult a kocka! Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem mert szeretem, különben nem lennék vele. Csupán azt érzem, hogy nem akarok többet a kapcsolatunkon gondolkodni, majd lesz, ahogy lesz állásponton vagyok.
Viszont párom egyre jobban erölteti az összeköltözést és lassan kifogyok a kifogásokból. Persze én is szeretném, csak számomra ennek nincs olyan nagy jelentősége. Számomra ez egy próba lenne, arra hogy működik-e van jövőnk vagy pedig nem és kilépek a kapcsolatból.
Barátnőm szerint pedig ez szemét húzás a részemről, szerinte azzal szokás összeköltözni akivel nagyon komolyan gondolom és ennek egy lépcsőfoknak kellene lennie a közös jövő, családalapítás felé.
Ti mit gondoltok erről? Tényleg szemét húzás lenne a részemről? Mert én egyáltalán nem érzem annak
válasza: válasza:Nem értek egyet a barátnőddel, inkább a te hozzáállásod az általánosan megszokott (hogy az összeköltözés is egy "próba", egy stádiuma a kapcsolatnak, amiből kiderül, hogy majd hogyna tovább)
Vannak, akik egy hónap után összeköltöznek. Amikor mi összeköltöztünk párommal, abban se volt semmi nagyonkomolyangondolom-biztosthozzádakarok menni dolog. Így volt kényelmes és jól megvoltunk együtt, kész. Az összeköltözés összeköltözést jelent, semmi mást. Nem kell túlkomplikálni.
válasza:Nem az.
Az együttélés még nem jelent hosszútávú elkötelezettséget, mindenk másképp gondolkodik erről.
Csak mert a barátnőd csak olyannal költözne össze, akivel egy életre tervez, az még nem azt jelenti, hogy mindenki másnak így kéne tennie.
válasza: válasza: válasza:Na ácsi gyerekek!
Az összeköltözés azért nem biztos, hogy olyan egyszerű... Íme az én kis sztorim:
A barátnőmmel 1 éve voltunk együtt amikor rátört az eszméletlen vágy, hogy össze szeretne velem költözni. Szinte könyörgött érte, hitegetett, bizonygatott, hogy majd milyen jó lesz, és minek várjuk, semmi értelme, stb...
Én pedig, még ha rossz előérzetem is volt ezzel kapcsolatban, belementem. Nos, nem telt bele 3 hónap se talán, mikor észrevettem, hogy valami nincs rendben. Veszekedtünk kb 1 hónapot, mire kibökte, hogy ő ezt nem tudja elviselni, neki ez túl komoly. :)
Otthagytam a piszokjó állásom, és sokmindenről lemondtam, hogy összeköltözhessek vele, amiért ő könyörgött ráadásul, erre visszalép. :)
Szóval! Akármennyire is mondogatja neked a párod az összeköltözést, ha ennek érdekében le kéne mondania dolgokról, neked pedig esetleg nem, akkor még véletlenül se legyél olyan önző, és tedd azt meg vele, hogy a te próbatételes játékod miatt szenvedjen.
Tisztelettel...
válasza:Na, és ha szenved egy kicsit, akkor mi van?
Ő is okozott csalódást, nem kell sajnálni, ha most ő fog szenvedni.
válasza:"Otthagytam a piszokjó állásom, és sokmindenről lemondtam, hogy összeköltözhessek vele"
?
Itt simán összeköltözésről volt szó, nem álláselhagyásról...
A "próbatételes játék" kicsit erős.. nem játékról volt szó. Az eljegyzés éppúgy "próbának" tekinthető a házasság előtt, az együtt járás "próba" a jegyesség előtt, meg ilyesmi. Ez nem játék, ez az élet.
TI megbuktatok a próbán.
Van, aki továbbléphet.
Amikor összejöttünk én mindent háttérbe szorítottam miatta. Neki állandó problémája volt, hogy nem vagyunk egy "szinten", ami nyilvánvaló, de engem nem zavart. Azzal foglalkoztam, hogy bebizonyítsam neki hogy minden különbözőségünk ellenére mindennél jobban akarom őt és nem kell más. Korábbi céljaimat felváltotta ez, ráadásul ugy hogy észre sem vettem. Erre ő viszonzásul kihasznált, majd lecserélt. 1hét se telt bele, rájött hogy mekkorát hibázott fél évig próbálkozott mire adtam neki új esélyt. Én tényleg akartam, megbocsátottam, nem haragszom. De az érzéseimet nem tudom szabályozni, kiábrándultam és csalódtam attól függetlenül, hogy szeretem őt. Mondhatni jól megvagyunk, csak azt nem tudom mit akarok tőle a későbbiekben és nem is akarok foglalkozni ezzel.
Ő még mindig ugy gondolja, hogy ebből a kapcsolatból ő fog kijönni rosszul, de hiába küzdött az érzései ellen belém szeretett. Én pedig már nem akarom bizonygatni, hogy csak ő kell, ugysem hisz nekem és már kezdem belátni, hogy igaza van, már nem biztos hogy ő kell nekem...
És ezért sem értem, hogy miért erölteti annyira az összeköltözést.
válasza:"az igazi megbocsátás pedig az, ha az embert aki bántott ugyan arra a helyre, ugyan abba a pozícióba helyezzük vissza, mint ahonnan a vétke miatt kiesett."
Szép gondolat, csak ilyen nincs. Ha egyszer valaki leesik a piedesztálról, akkor oda többet visszamenni nem fog. Sajna ez így működik. Emiatt ne érezd rosszul magad. Egyébként nem vagy szemét, csak azt tartsd szem előtt, hogyha ő pl már családot, gyereket akar akkor jobb elengedni mint rabolni az idejét feleslegesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!