Szerintetek van még jövőnk?

A szerelem sajnos ilyen, és a legrosszabb az, hogy a két ember ritkán szereti egymást egyformán. Míg látszólag te rajongásig szereted őt még ma is, ő talán 4 év után már unja a banánt, amiben oroszlánrésze van a túlzott elkényeztetésnek is.

Ez viszont már nem egy egyszerű dolog, nem egy unaloműző dolog. Nem csak azt kell nézni, ami le van írva, hanem abba is érdemes belegondolni, hogy vajon mire gondolt a párod, miközben kapta a bókokat? Felizgatta őt? Azt kívánta legbelül, bárcsak egyedülálló lenne(amire utalás az említésed szinte csalódásszerűen, "ha nem lenne barátom, már ott lennék és nyalhatnál, bár ne lenne!") és akkor összeborulnának az illetővel? Ha pedig később a szexre kerül sor, akkor vajon kire fog gondolni?

Ez nem normális semmilyen mércével sem, de tudom azt is, hogy ha valaki szerelmes, akkor nem fogja a legjobb döntést meghozni. Téged elárultak, és a logika azt súgja, hogy ezt szakítással kell honorálni, a szíved pedig azt, hogy még neked kell dolgoznod, nehogy elveszítsd őt. Kezdetnek az is jó lenne, ha megmondanád neki, hogy megtaláltad ezt, és mi a magyarázata? 95% eséllyel kidumálja magát, és folytatja, csak most már tudja, mit kell törölni. És ki tudja, miket fog még elkövetni... Ezek után bízz meg benne.

Véleményem szerint ( bár nem ismerlek, de a leírtak alapján), hülye lenne az a nő, aki ne istenítene egy ilyen férfit! Szerintem is az a gond, hogy nagyon elkapattad.

( bár lehet, hogy ő alapból ilyen, én sajnos nem tudhatom.)

Én e helyedben még megkérném rá, hogy gondoljon bele, hogy ő fordított esetben hogyan érezné magát. Biztos, hogy neki sem esne jól.

Ha viszont nem becsül meg eléggé, nem érdemel meg. Remélem sikerül megbeszélni vele, de ha mégsem, akkor semmi értelme, hogy te tovább kényeztesd őt mindenféle földi jóval, míg ő ezzel-azzal enyeleg, vagy ne adj isten félrekefél!