Egy ilyen helyzetben mit tennél?

Az eszem azt súgja,hogy ne menjek vissza hozzá,a szívem meg azt,hogy azonnal hívjam fel és menjek vissza hozzá.És leginkább a szívemre akarok hallgatni.Mert vele jól éreztem magam,nem erőltetett rám semmit,mindig felvidított,ha rossz kedvem volt és úgy szeretett,ahogy vagyok.

Egyszer nagyon kibuktam,mert anyával összevesztem és elmentem hozzájuk úgy,hogy nem telefonáltam oda,hogy otthon vannak-e.És a barátnőm meg az anyukája akkor éppen nem laktak otthon(akkor pár hétig a nagyijánál laktak,mert összeveszett az anyukája az apukájával).Az apuja látta,hogy sírtam és behívott,beszélgettünk,Ő is elmondta,hogy mi a szitu náluk,de nekem a barátnőm nem is említette soha,hogy ennyire rossz a szülei kapcsolata.Utána elkezdtünk még többet beszélgetni és néha csak úgy meglátogattam az irodájában és elhívott ebédelni(ilyenkor általában még suli volt,de néha el-eljöttem pár óráról) és olyan jó volt,hogy valaki meghallgat és nem ítélkezik és nem kell attól félnem,hogy elmondja bárkinek is.És egyszer megcsókolt.Egy picit meglepődtem,de viszonoztam...Utána bűntudatom lett és hetekig nem mentem hozzájuk,de hát mint a helyzet is mutatja nem sikerült túlságosan távol tartanom tőle magam..Szóval röviden ennyi.De én még utána hetekig nem feküdtem le vele,csak csók volt meg tapi meg hasonlók.