Hogy döntenétek ebben a helyzetben (? )
Külföldön élek a családommal együtt.
A fiam tanul,a férjem dolgozik.
Én évekig nem kaptam csak part time melót mert alap angol tudással nem alkalmaztak sehol.2 év alatt nagyon megszoktam hogy nem dolgozom,csak napi 1-2 órát.
Talán 1 éve felvettek egy céghez..Nemrég elment a csoportvezetőnk(aki lengyel lány volt.)Mivel végleg hazaköltözött,így azonnal felmondott.Meglepetésemre engem javasolt csoportvezetőnek,és a főnökség elfogadta.Múlt héten megkérdezték tőlem hogy vállalom-e.MA délután kell választ adnom(délutános vagyok ,azért vagyok még itthon)
De nem tudom mit tegyek..Azt hogy csoportvezető lennék csak annyi előnye van,hogy kicsivel több pénz,egy pici kis hatalom.(PL: felvehetném a húgomat oda dolgozni akinek nincs angol tudása) Viszont felelősséggel jár.
De nem is ez a gond.A gond az,hogy nem szeretek a cégnél dolgozni,és utálom a munkámat.Egyszerűen mindennap úgy megyek be mintha a fogamat húznák.
Kilépni nem akarok,mert örülök,hogy ez a munka is van legalább,de nem érzem jól magam ott.
Ti hogy döntenétek??
köszönöm az összes válaszokat.
Most megyek készülök,mert mennek kell melózni.
Úgy döntöttem,hogy azt mondom a főnökségnek,hogy elvállalom 3 hónapos próbaidőre.Ha mindketten elégedettek leszünk,akkor kinevezhetnek állandóra.Ha nem megy,akkor keresnek egy alkalmasabb embert,és én ha kell segítek neki,de nem vállalok felelősséget tovább..Majd meglátjuk mi lesz.
Szerintem ez így korrekt mindkettőnk részéről.
Kimentél külföldre, hogy dolgozhass. Akkor dolgozz és keress pénzt, hisz már van családod. Fogadd el a melót, még ha úgy érzed hogy a fogad húzzák. Jó lesz ez előrelépésnek és járj közben nyitott szemmel, hátha találsz egy szimpatikusabb melót időközben!
Nyugi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!