Hogy döntenétek ebben a helyzetben?
Másfél hónapja vagyok együtt a párommal. Neki van már egy 4 éves gyereke, szerelem volt első látásra részemről és részéről is. nagyon jól megvagyunk, kezdek hozzászokni, hogy hozzá tartozik még egy pici élet is, minden rendben. Én a szüleimmel élek jelenleg (23 éves vagyok), ő külön a gyerekével. A helyzet, hogy több mint valószínű teherbe estem tőle. Sajnos valami hiba csúszott a számításba, mert nem tervezett gyerek. Rendesen a megszokott időben menstruáltam, azonban szokatlan volt (3 napig tartott, első nap barnás) soha nem fordult velem ilyen elő, ezért vettem egy tesztet, ami pozitív lett. Természetesen tud róla, és nagyon szeretné, hogy ha megtartanám a babát. (holnap csinálok még egy tesztet, biztos, ami biztos alapon, és utána a teszt eredményétől függetlenül elmegyek nőgyógyászhoz is)
A problémám ott kezdődik, hogy nem tudok hozzászokni a gondolathoz, hogy lehet hogy van bennem egy új élet.(nem készültem fel ilyen hirtelen, ekkora változásra) Nem tudom eldönteni, hogy mi legyen a sorsa. Mivel a szüleimmel élek jelenleg, természetesen az ő véleményük is számítani fog, de első sorban, saját magammal kell megbirkóznom. Szeretném is a babát, meg nem is. Fenntartásaim: attól függetlenül, hogy biztos vagyok az ő érzéseiben és abban, hogy mindenképp szeretné a babát, rengeteg ellenérv sorakozik fel bennem. Van munkám (kitudja meddig), viszont neki egyelőre, csak alkalmi munkái vannak. Novembertől tanfolyamra fog járni. Soha, nem laktunk még együtt és nem tudom, hogy ha bevállaljuk a babát, összeköltözünk és később esetleg vmi gond lesz, akkor mit fogok csinálni? Szüleim hogy állnak a dologhoz, mert rengeteg segítségre lenne szükségünk az ő részükről és a párom szülei részéről is. (se saját lakás, vagy albérlet ugye (amit nem is tudom, hogy ha elköltöznénk ,akkor tudnánk e fizetni 2 gyerek mellett) Apám korábban felajánlotta, hogy ide költözhetnénk hozzánk, de nem szeretnék az ő nyakukon élni, viszont elképzelhető, hogy a saját talpunkon egyelőre nem tudnánk megállni. Tudom, hogy hibásak vagyunk mindketten, erről nem szeretnék "kioktatást" olvasni, de ha így alakult, ti mit tennétek a helyzetünkben? elvennétek egy életet vagy bevállalnátok?
válasza:Ne haragudj de másfél hónap után én nem szülnék gyereket...
Hisz még megismerni se tudtad nagyon...
válasza: válasza:Figyelj! Szerintem ha a szuleid amugy tamogatnanak en23 evesen tutira megtartanam!
Ha szamithattok rajuk miert ne.
Es 9 honap mire megerkezik baba es addigra parod is elvegzi a tanfolyamot.
Persze nem vegleg, de amig helyre jottok es el tudtok indulni biztonsaggal egyutt fogadd el a szuleid segitseget!
Tudom meg nem tudjak, de abbol amit irtl az jott le, hogy tamogatnanak.
Ha bevallaljak mas gyereket otthonra, a kozost szerintem meg jobban tamogatnak.
Ha megvan az eredmeny ulj le es beszeld meg veluk.
En szemely szerint ebben az esetben megtartanam!
válasza: válasza:Én akkor is megtartanám a babát, ha csak másfél hónapja vagyok együtt az apjával. Hiszek abban, hogy nem ok nélkül fogant meg ez a gyermek, valahol valakinek ezzel célja van.
A felelőtlenségeteket inkább nem kommentálnám, gondolom, kaptok hideget-meleget a környezetetektől eleget. Nem védekezni, esélyt adni annak, hoy "hiba csússzon a számításba" akkor is gyerekes gondolkodásra vall, ha hivatalosan már nagykorúak vagytok. Most talán felnőttök... Neked is hamarabb benő a fejed lágya, ha egyszerre két gyereket kell ellátnod, és a párod is több hajlandóságot érez majd talán az állandó munkára.
A szüleid irtó jófejek, riszpekt nekik ezúton is. Légy hálás, hogy ők tartják a hátukat a te hülyeségeidért is...
Igen, mindenképp a szüleimé lesz az utolsó szó. Az, hogy egyedül álló anya leszek, nem tartom valószínűnek. (persze, nem tudhatom előre) Nem véletlen van a páromnál a saját gyereke, és nem pedig az anyjánál:rengeteget harcolt a kislányáért, gyakorlatilag ez lesz az első év amit vele tölt, de megszenvedett érte, ebből tudom, hogy ha azt mondja, hogy szeretné a gyereket, akkor az 100% és ha így alakul, hogy mi külön leszünk, az a gyerek nem fog hiányt szenvedni, mert ha vért izzad is, de megteremti ami kell. De a tanfolyam mellett nem fog tudni dolgozni. Kitudja, tanfolyam után egyáltalán lesz e munkája. Mindene estere köszönöm a válaszokat.
Egyébként én úgy érzem, hogy tudnék vele élni, csak nem biztos, hogy ő tud velem (nem vagyok egyszerű eset és néha anyáméknak is sok) Persze ezen próbálok változtatni, csak nem biztos, hogy ő is tudja tolerálni egyes dolgaimat, vagy én az övét, amikre lehet csak évek után fog fény derülni, vagy akár már holnap. Nem szeretem azokat a dolgokat, aminek nem látom a végét, és ez most pont ilyen.
válasza: válasza:Nagyon mérlegelendö a dolog, másfél honap együttélésbe is kevés !!!
Én nem biztos h. bevállalnám, nem életetek még együtt!! Akkor mi lesz ? Én 2 év együtt járás után költöztem össze, 7 évet birtam és elváltunk, (2 és 5 évesek voltak a agyerekeke ) ezt inkább elözd meg!!!
válasza:Tudom, hogy nehéz döntés, mert tényleg egy kis élet fejlődik benned. Az anyai ösztön pedig sokszor nagyon erős tud lenni.
Nekem mégis az a véleményem - mint az első válaszolónak -, hogy másfél hónap borzasztóan kevés idő ahhoz, hogy megismerj egy embert. Lehet, hogy most még nagy a szerelem, és az újdonság varázsa miatt egy rózsaszín szemüvegen látod a világot. De másfél hónap alatt még akkor sem lehet megismerni valakit ha együtt élsz vele.
Hány kapcsolatod volt eddig ami másfél hónap után még gyönyörű volt, azután történt valami és hirtelen vége lett?
Természetesen nem akarok Neked semmi rosszat, de számolnod kell azzal is, hogy ha megtartod, és vége lesz ennek a kapcsolatnak, akkor hogyan tovább....
23 éves vagy, rengeteg időd van még.
Viszont ott a másik oldal, hogy az abortusznak ritkán, de lehet olyan következménye, hogy esetleg később nem vagy csak nagyon nehezen tudsz teherbe esni.
Nyilván nem mi fogunk helyetted dönteni, de kérdeztél, ezért válaszolok.
Sokat gondolkoztam azon amit kérdeztél, és arra jutottam, hogy nálam valószínű erősebb érv az, hogy nem ismerem a férfit és nem tudom tényleg összeillünk-e és igazi párjai lennénk-e egymásnak.
válasza:Kívánt gyermek-kívánt szülő elv: Nem csak az a kérdés, hogy Te akarod e a gyermeket, hanem hogy a gyermek is tényleg akar e itt, most megszületni, olyan szülők közé, akik alig ismerik egymást, nincs semmi egzisztenciájuk, csak egymásnak estek másfél hónap után "szerelemből". Ez nem szerelem, és ennek a gyümölcse nem lehet annyira boldog és megérdemelt élet, mint ha tisztelitek egymást annyira, hogy megbeszélve vállaltok tudatosan gyermeket, és ő pedig tisztel annyira, hogy jobban vigyáz...
Az abortuszellenesek isteni etikára hivatkozva nem veszik figyelembe, hogy ez egy erőteljes kivétel, etika címén legalább 3 embernek lesz tagadhatatlanul sok öröm ellenére valójában akaratuk ellenére megváltoztatott élete; a babapártiak pedig valójában nem a saját bőrüket viszik a vásárra, úgy könnyü azt irni, hogy tartsd meg, biztos valami célja van vele valakinek, vagy ha saját tapasztalatból beszélnek, akkor önigazolásként kívánnak másnak is kényszermosolyt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!