Hogy döntenétek ebben a helyzetben (? )
Külföldön élek a családommal együtt.
A fiam tanul,a férjem dolgozik.
Én évekig nem kaptam csak part time melót mert alap angol tudással nem alkalmaztak sehol.2 év alatt nagyon megszoktam hogy nem dolgozom,csak napi 1-2 órát.
Talán 1 éve felvettek egy céghez..Nemrég elment a csoportvezetőnk(aki lengyel lány volt.)Mivel végleg hazaköltözött,így azonnal felmondott.Meglepetésemre engem javasolt csoportvezetőnek,és a főnökség elfogadta.Múlt héten megkérdezték tőlem hogy vállalom-e.MA délután kell választ adnom(délutános vagyok ,azért vagyok még itthon)
De nem tudom mit tegyek..Azt hogy csoportvezető lennék csak annyi előnye van,hogy kicsivel több pénz,egy pici kis hatalom.(PL: felvehetném a húgomat oda dolgozni akinek nincs angol tudása) Viszont felelősséggel jár.
De nem is ez a gond.A gond az,hogy nem szeretek a cégnél dolgozni,és utálom a munkámat.Egyszerűen mindennap úgy megyek be mintha a fogamat húznák.
Kilépni nem akarok,mert örülök,hogy ez a munka is van legalább,de nem érzem jól magam ott.
Ti hogy döntenétek??
Azért nem mentem el eddig másik melóhelyre,mert nem könnyű itt kint sem állást szerezni.2 évig csak part time melóm volt.Az elején örültem hogy ezt megkaptam.Arról nem is beszélve,hogy nem igazán vagyok az a típus aki sűrűn váltogatja a munkahelyeit.Otthon is 3 munkahelyem volt.
Én nem akartam Angliába sem jönni,csak a fiam és a férjem után kijöttem.(bár ma már nem bánom ezt sem)
Nem vagyok már olyan fiatal(de fiatalosnak érzem magam),így 39 évesen már nem ugrálok olyan könnyen.
Egyébként egy összeszerelési cégnél vagyok,ahol nyomtató alkatrészeket készítünk elő.Olyan unalmas szalagmunka meló..
ma 09:57
akkor nem értettél meg.
Dolgoztam olyan helyen ahová szerettem bemenni dolgozni.Ahol elkezdtem a munkát,és kedvem volt csinálni.Ahol úgy bele tudtam merülni,hogy észre sem vettem hogy vége a munkaidőnek.
De itt minden fél órában az órámat lesem.Úgy érzem,hogy iszonyú lassan telnek az órák.
Nem a szabadidőről beszélek.
azért azzal is legyen tisztában mindenki aki ennyire támogatja,hogy főnöknek senki nem olyan főnököt akar aki az életét is unja a munkahelyén és utál bemenni. mennyire lesz az építő jellegű a kollektívára??
csak képzelje el mindenki a főnökét ilyennek.
nem azt mondom hogy ne vállalja de legyen tisztába saját magával
és ha most kérdező felhúztad magad egy kicsit hogy na én jobban csinálom mint az elődöm akkor vágj bele mert éledezik benned valami.
egy új főnököt mindenki árgus szemmel figyel tenni kell érte hogy azt mondják jaj de jó hogy ő lett az,ne azt hogy ez meg mit keres itt.
meg kéne egy kis önbizalom is.
ma 10:30
LÁtom sértegetni tudod amásikat,de nem tudsz olvasni a sorok között..
Nem vagyok elkényeztetett.17 éves korom óta becsületesen dolgoztam.Soha nem voltam munkanélküli,és most 2 évig sem lettem volna az ha lett volna angol tudásom..Én anno annak idején oroszul tanultam,és nem terveztem előre az angol utat,hogy felkészüljek a nyelvből.Mégis magamtól megtanultam annyira angolul,hogy ne okozzon gondot a kommunikáció.Nem vagyok tökéletes,de kényeztetettnek nem lehet nevezni.
Írtam hogy dolgoztam olyan helyeken ahová szerettem bejárni,és azt hogy máshol is így van az engem nem érdekel.
Ahogy az irigység,vagy a rosszindulat sem érdekel.
Tudod egy valamit lehet csak a fejemhez vágni.Mégpedig azt,hogy túl becsületes vagyok,és naiv.
Köszönöm a válaszokat.
Még valamit..Nem az a kérdés hogy felmondjak vagy sem.Hanem az,hogy elvállaljam-e a csoportvezetői státusz abban a tudatban,hogy igazából nem is szeretem azt amit csinálok.
Attól még dolgozom,és jól dolgozom.Soha nem hiányoztam,és nem lógok még 5 perceket sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!