Mit gondolsz rólam és a családomról?
Szüleim szerint elkényeztetett vagyok, barátaim szerint nem. Én, őszintén szólva, nem tudom mit takar ez pontosan.
Anyagilag apumtól mindent megkapok, amit meg tud adni. Havonta kapok tőle zsebpénzt, és ezen kívül fizet mindent amire szükségem van esetenként, mint: nyelvvizsga, jogosítvány (ezt ő erőlteti), (állami, nem magán!) fogszabályzó....
Havi jövedelme 150 ezer.
Anyumtól nem kapok semmit, azon kívül, hogy állandóan azon aggódik, hogy mit és mennyit eszem, és folyton a testemre tesz megjegyzéseket (szerinte kiállnak a bordáim, a nyakam mint egy leukémiásé, az arcom is, mellem nincsen, a lábaim olyanok mint valami fogpiszkáló stb...) ezek a dolgok amiket mond nekem nagyon rosszul esnek. Ha rám néz valaki folyton ezek járnak a fejemben, hogy az illető (aki engem néz) azt gondolja, amit anyukámtól mindig hallok.
Viszont sok fiú érdeklődik irántam, hívnak ide-oda, szórakozóhelyekre, de nem nagyon tudom hova tenni, hogy mit akarnak egy "anorexiástól".
Egy barátom volt, apum nagyon rosszul viselte. Egyik szülőm se találkozott vele (egyértelműen kifejezték, hogy nem kíváncsiak rá).
Azóta apumtól néha hallok olyanokam hogy "Rafinált volt, nála aludtál párszor, jól elszórakozott veled, aztán dobott" - holott én voltam az aki szakított....
Ez is fáj, de az irántam való "érdektelenségük" jobban. Nem érdekli őket az érzéseim, a gondolataim, a gondjaim. Rossz látni, mikor ünnepségeken jönnek mások szülei fényképekkel, kamerákkal, nekem meg anyum még el se jött se a szalagavatómra, se a ballagásomra, apum meg 1 órát késett a ballagásomról, úgyhogy virág nélkül mentem.....
Vagy például elmentem nyelvvizsgázni, és ugyan tudtak róla, a mai napig nem kérdezték meg hogy sikerült...
Hogy mindezeket a fájdalmakat enyhítsem, vásárolok. Nem érzem, hogy nem szabadna költenem a pénzét. Ruhát, táskát, sminket..... tök mindegy, csak valamit.
válasza:Még annyit, hogy nekik egyáltalán nem hiányzik ez a puszilós, ölelős dolog.
Anyum szokta csinálni, hogy beígér irracionális dolgokat mint például "amerikába küld nyárra az egyik rokonához", "apple notebook-ot vesz nekem egyetemre", régóta egy nagyon jó kórházban dolgozik és "megbeszéli a plasztikai sebésszel, aki amúgy a haverja, hogy megcsinálja az orrom" (elég nagy)... aztán mikor már beleéltem magam, mondja (hisztériázik) hogy egy idióta vagyok, mit gondolok magamról stb. pedig ő ajánlgatta.
válasza:Úristen,szóhoz sem jutok a szüleidtől...
Nálunk is hasonló a szitu pénz terén,csak nálunk azért mégtöbb pénz van.Ugyanígy pótolják az elvesztegetett éveket és a szeretet a pénzzel.Le kell róluk szakadni,kell saját kereset,és akkor jobb lesz.Én ezen már túlestem,viszont az én tapasztalatom az, hogy már nem lehet megjavítani az elromlott szülő-gyermek viszonyokat, mert késő már bepótolni a dolgokat. Pl én próbáluk velük egy normális szinten ellenni,de sosem fogom őket beavatni igazán az életemben.Tini és felnőtt koromban is ugyanígy volt/lesz!
Ne hagyd, hogy manipuláljanak.
A pénzből próbálj félre is tenni, hátha lesznek még rosszabb anyagi körülmények az életetekben!
Most már tudod, hogy ők miben hibáztak,törekedj arra, hogy te ne kövesd el ezeket a hibákat a gyerekeddel szemben!
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem szeretnek ők, csak nem tudják kifejezni. Van ilyen, elég sok. Nem tanulták meg ők sem, mert nem volt kitől. Úgy tudsz ezen változtatni, hogy elmondod a szüleidnek, hogy téged ez bánt, és hogy mi esik rosszul. Szerintem az első meglepetés után, el fognak gondolkozni.
Az én szüleim is ilyenek voltak, nem jöttek el pl a szalagavatómra, nagyon bántott a dolog. De ettől még szerettek engem, sajnos apukám már nem él. Nem tudták hogy ez nekem fontos. Nálunk generációs probléma is volt, mert későn születtem, és a szüleim gyerekkora az teljesen máshogy telt ( második világháború volt akkor, és az életükért kellett küzdeni, nem volt sok idejük a nagyszüleimnek, hogy lelkizzenek a gyerekeikel, így ezt az én szüleim sem tanulták meg, és nem is tudták továbbadni ) 33 éves vagyok, és már nekem is vannak gyerekeim, de pontosan emiatt ügyelek erre a dologa.
válasza:Értelek hidd el és együtt is érzek veled. Ugyanezt átéltem. Nálam először a csokizabálásban jelentkezett a szeretetlenség hatása, majd nálam is jött a vásárlás. Ma 31 éves vagyok és sajnos sem az édességfüggést, sem a vásárlási mániát nem hagytam el. Mindkettőnek súlyos következményei vannak a jelenlegi és a jövőbeni életemre.
Ezért -tehát- MAGAD MIATT ne költsd a pénzét és ne temetkezz vásárlásba. Mert akkor sem fogsz tudni megállni, ha már a sajátodat vagy a férjedét fogod költeni.
Sok boldogságot kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!