Kezdek kiszeretni a feleségemből! Mit csináljak?

Fireproof

Kapható könyvben is.

Nálunk is volt ilyen, tudtam az okát is, ő hidegült el előbb, de én nem akartam őt nem szeretni. Képbe került valaki más nekem, iszonyatos erős volt a kísértés.

De akkor előkerestem a kezdeti leveleinket az e-mail fiókomban és elolvastam mindet. Kb. 1 napot azzal töltöttem, hogy ezeket átmásoltam Wordbe. Megkapta Valentin napra nyomtatva. Nem tudom, ő elolvasta-e valaha is, de nekem elmondhatatlanul sokat jelentett, hogy elolvasva mindent újra átéltem. 3-4 hónap hullámvölgy után teljesen visszatért a szívembe a szerelem. Az övébe is. Onnan tudom, hogy ma mondta nekem, hogy ő most még erősebben érzi, hogy velem akarja leélni az egész életét, mint az elején. Azért ez nagyon nagy szó 4 év után, amiben volt egy nagyon borzalmas 1 évünk.

A szerelem elcsitul és aztán visszatér. Csak ki kell várni. És hűnek kell maradni.

Képzeld el őt más férfi karjában.

Csinálj sok sok közös programot, a kapcsolatok nem működnek maguktól. Azért akarod elhagyni mert már annyira nem fontos...a következő nő az lenne?

Ja és ha nem volt ez se elég jó indok akkor a gyerektartás 20%-át minimum fizetned kell, ha azt megszorzom 2 vel az már a fizud 40%-a, hááááát....:D

Az attol függ, mit akarsz? Mik a celjaid, hogyan kepzeled el az eletedet X ev mulva?

Ha a felesegeddel, akkor azert erdemes tenni, valahogy fenntartani a mind2töknek meg hazaselethez megfelelö vonzalmat.

Ja, a fellangolas, ha ilyen fellangolos szerelem volt az kezd mulni, szerintem ez a dolgok normalis menete. Szerintem nem jo vedekezni ellene, nem is lehet, viszont beszelni csak jo lenne rola, hogy valami valtozast erzel, vajon ö hogy van ezzel, hiszen azert vagytok tarsak, vagy?

szia:)

szerintem kicsit nosztalgiázzatok:) "játszátok el" azokat a dolgokat, amiket akkor csináltatok, amikor a legszerelmesebbek voltatok:)

te is egy kicsit gondolj vissza azokra a dolgokra, amelyek miatt beleszerettél a feleségedbe...azok még mindig ott vannak a személyiségében, vagy a külsejében, biztos még ugyanúgy tetszik:)

legyetek kettesben, amikor minden bajt és a gondokat kizárjátok...és csak egymásra figyeljetek:)

szerintem biztosan szereted még őt ugyanúgy, csak most vmiért így érzel...

ne azon gondolkozz, h szereted-e vagy sem, egyszerűen próbáld vele újra jól érezni magad, és próbáld meg újra meglátni benne azokat a dolgokat, amikért szereted:)

pusz

Őszintén sajnálom a dolgot.

26 vagyok, nálunk is van gyerek és néha én is érzek hasonlót, csak épp én vagyok a feleség.

Nem arról van szó hogy nem szeretem, csak valahogy néha idegesít. Nem tudom megfogalmazni. Baromi nehéz megtalálni hol a határ a szerelmet felváltó lágy szeretet és az elhidegülés között.

Mi is sokat piszkáljuk egymást, ha vitázni kezdünk, mindig próbáljuk a másikat minél jobban megbántani, felhozunk minden szart ami ezer éve történt, és én ilyenkor már nem sírok mint régen, hanem arra gondolok basszus hagyja már abba a veszekedést, mert nem tudok a könyvemre koncentrálni (vagy bármire, amit épp csinálok). Nem beszéljük meg a gondokat, mert nem érdekel. Őt sem, annyiban hagyjuk, 10 perc múlva mintha mi sem történt volna dumálunk tovább a másnapi ebédről.

Nem tudom ez normális 8 év után, vagy hullámvölgy, vagy komolyabb és visszafordíthatatlan. Nálatok is ilyenek vannak?