Kire szoktátok kitölteni a stresszt?

a szüleim rám. én meg sírással töltöm le.

A C meghajtóra.

ÉN magamban sírok itthon. Egy szemét munkahelyen sok szemétkedő kollegával vagyok. Pletyka ,képmutatás és csak nők.

Egy ideig magamba folytottam, amig olyan betg nem lettem. Most futni járok, persze nem ilyen melegben.

Én feldolgozom. Nem is értem amikor valaki rám önti, hogy éppen mit tesz Van hogy egy órán át csak értelmezni akarom a mondatait, amitöl a másik csak idegesebb lesz, aztán felháborodik ettől, én meg azon hogy milyen alapon. Ez az egyetlen esett ha nem, amúgy feldolgozom. Amúgy is a dolgok "élve" boncolgatása a hobbim.

Én rendszerint kilyukasztom az ajtókat. Szerencsére szinte mindig idehaza borul ki a bili.

Nekem nem kell hozzá konkrét személy, hogy levezessem a feszültségemet, elég, ha van hozzá közönség, míg én fel alá járkálva mondom a magamét. Öt perc múlva tök nyugis vagyok :)

Valamikor megőrülés határán voltam a sok stressztől, meg frusztrációtól. De megtanultam, hogyan szabaduljak meg tőle. Ma már egyszerűen nem tudom mit jelentenek ezek a fogalmak. A régi fájdalmak elmúltak, a lenyelt békák kiszabadultak és messze járnak már. Mindezt egy könyvnek köszönhetem, meg magamnak, hogy elolvastam és fel is bírtam fogni, mi van benne. Colin C. Tipping: Sorsfordító megboccsátás.