A mai nehéz, kiszámíthatatlan világban szabad gyereket vállalni?

Nem kifogás. Ezt csak az mondja, akinek megvolt mindene gyerekként. Nélkülözni, éhezni elég rossz, nézni, hogy a szomszédban sült csirkét esznek, miközben neked vajaskenyér is alig jut....később persze tanulni is nehezebb tovább, mert nincs rá pénz...inkább elmész dolgozni, mit tehetnél, reménykedsz hogy egyszer jobb lesz...

Én nem kivánnék nélkülözésekkel teli életet a gyerekemnek, ha van biztos anyagi háttér, akkor szabad vállalni.

Sokan szülnek csak úgy, utána meg olvasni itt a kérdéseket, hogy kirakja-e a gyereket a házból, mert nem dolgozik, stb. Utána már rázná le a gyerekét...így meg minek szülni?

Ha igy allsz hozza, akkor sosem lesz gyereked. es ha valaha szeretnel akkor orokke banni fogod. Anyukam haboru utan szuletett, nem volt mit enniuk, es ember lett belole. Egy ismerosunk anyukaja aki 90et toltotte, terhesen menekult at a nemetekhez a haboru alatt, fuvet evett mert nem volt elelem, majd pici babaval (ez az ismerosunk) ment Olaszorszagba onnan hajoval, heteken keresztul Ausztraliaba. Lagerben laktak evekig, majd szult meg ket gyereket, es mind a 3 bol egeszseges, sikeres felnott ember lett. Igen kiszamithatatlan a gazd helyzet, de nem olyan rossz mint a haboru alatt es utan volt. Es hidd el kulfoldon sem jobb! Lehet h munkahely biztosabb de nincs semmi szocialis halo, mint TB, csaladi potlek, TGYAS, gyes, gyed. es lam lam megis szuletnek gyerekek. es akkor meg itt jobb a helyzet Malaysia-ban mindossze 2 honapot kap az anyuka szulesi szabinak es utana vissza kell menni dolgozni, Singapore-ban 4 honap. Csak nem keseregnek annyit es nem negatovan allnak a dolgokhoz.

Nekem ha almom az lenne h csalad, marpedig mindig is az volt, en bevallalnam, max osszehuznank magunkat. nem kell mondjuk ez otthon nem jelemzo de iktt igen 400 nm-es duplaemeletes kerokban lakni. normal tv-n is lehet adast nezni es nem kell minden szobaba egy tv. Mi anyagilag megengedhetjuk a plazma tv-t van is egy a nappaliban, de ket haloszobaban oreg normal tv van. mukodik akkor meg minek a flanci...

Nem tudom felfogni, minek kell kötelezően lefelé pontozni azokat, akik kifejtik őszintén, miért nem mernek gyereket vállalni most. Nekem haszonomra válik megismerni a szempontjaikat, és megy a zöld kéz, ha nincs zűrzavar a gondolatmenetben. Lepontozni szinte sose szoktam, és amikor igen, akkor csak az igazi tuskó megnyilvánulásokat, vagy néha olyat, amit ugyan nem szánt bosszantónak az írója, engem mégis bosszant. Kit bosszant az, hogy pl én nem merem a saját gyermekemet kitenni annak a silány életnek, amit adni tudok neki? Nem építhet mindenki karriert, sőt, bizonyos érettség kell ahhoz is, hogy végre ne karrierben lássa a jövőjét az ember. Egyelőre rám, becsületes melósra itt semmi szükség. Kegyes az a karrierista, aki mégis felvesz pár hónapra játékpénzért. 31 vagyok. Egy évtizede akarok gyereket a barátnőmtől. Halasztva. El lehet innen menni, igaz? Én vagyok idióta, igaz? Miért akarok egyszerűen csak dolgozni és megélni belőle, miért nem vállalok gyereket? Talán mert a háborús kifogással és társaival kellene nyugtatnom a kicsi lelkemet miatta, azért. És mert nem nyugtatna, azért. És mert a gyerekem szenvedései miatt lennék csak igazán nyugtalan, azért. Csak egészség legyen... De nem lehet.

És nem megyünk innen sehova, több okból. Meg kell teremteni az alapokat, éppen itt. Nem kell a cigányokkal versengeni. Neki az jó, nekem ugyanaz jut, de tudom, hogy nem lehet felnőni benne, még ha a kulturális posvány nem jár mellé, akkor sem.

Azzal se jöjjön senki, hogy én tehetek arról, hogy nem maradok meg sehol. Nem én döntök erről, és aki dönt, nem azt mérlegeli, milyen jó munkát végzek. Amikor meg mégis, akkor se lehet mindenki a legjobb, főleg ha nem tartozik a régi haverok közé... Komplex ügy, nagyjából megoldhatatlan. Csak a bizakodás maradt. Bízni abban, hogy lesz, amikor nagyon nagyrészt rajtam múlik, mennyit keresek egy hónapban. Sokan el se tudják képzelni.

Abban egyetértek a hozzászólók zömével, hogy mindenki a saját szája íze szerint döntse el, hogy szeretne-e egyáltalán gyereket vállalni és ha igen, akkor mikor.

Én azt gondolom, hogy bárhogy is dönt az ember - vállal, nem vállal - önzően cselekszik. Ha vállal, akkor magának szüli, ha nem vállal, akkor pedig az ő életébe nem fér bele.

Nehéz egyébként ésszerűen dönteni ebben a kérdésben, amikor az embert hajtja az ösztön vagy a hormonok, így szerintem nem feltétlenül lehet logikát találni az emberek gyermekvállalási "kedvében" sem.

Én is ismerek olyat, aki úgymond a semmire szülte a gyermekét és a legnagyobb szeretetben élnek, nélkülözve, de olyat is, aki beleszülte a készbe és ezzel már szinte elintézettnek is tekintette a gyermeknevelést.

A világ gyorsan változik, az emberek pedig nagyon nehezen mondanak le a dolgaikról vagy szervezik át az életüket, de gyerekek mindig fognak születni és szerintem ez a két ellentábor is mindig fennáll majd.

Én ezek tükrében nem "merek" állást foglalni annak kapcsán, hogy ki keres kifogásokat és kinél vannak valós problémák.

Magunkról nyilatkozva mi bevállaltuk (33 hetes állapotos vagyok), bár albérletben lakunk, nincs jelentősebb vagyonunk, de azért nem panaszkodhatunk.

Azért jó az ilyen parázs vitákat olvasgatni :)

Nekem fiatalon egy fiam van. Becsúszott mégis szeretem imádom, mama segítségével kicsit félre is tudunk rakni sos helyzetekre, és igen, évente egy-két egynapos kirándulásra.

De több nem lessz. Pont azért.

Mert indokom ezernyi lenne köztük dobogós a flexes fietés is de a legfőbb: mert úgy érzem jónak.