Mit tegyek a nővéremmel? Elviselhetetlen!

"Az idő téged igazol majd." Igaz. Lehet, h. most vannak "barátnői", de ahogy gimibe megy, meg egyetemre, ott már nem az számít, hogy mennyire divatos, hanem az, hogy milyen tudása van. Az ilyen lánynak később nem sok "mély" kapcsolata lesz és hadd ne mondjam, milyen fiúk fogják körül lengni... :/

A másik: pizza és meki és rántott(?) garnéla!? Fiatalon még állati gyors az anyagcseréje az olyan adottságú embernek. De ilyen étkezés mellett egy idő után elkezd hízni, ha máskor nem 25-30 évesen.

És a harmadik: bármikor hozhatja úgy a sors, h. egyszer csak nem lesz pénz. Akkor sokkal kezelhetetlenebb lesz a kishölgy, mert nem tanulta meg a pénz értékét.

Én nem szeretem, ha a szülő mindent megvesz a gyereknek, amit akar és ez nem is jó. Valahogy beszéld meg a szüleiddel, hogy kapjatok zsebpénzt. Pl. 500-1000 forintot havonta és azon túl karácsonyra, szülinapra lehet venni ajándékot, de akkor sem sokat!

Ezzel az 500-1000 forinttal nehéz lesz gazdálkodni, mert nem jár majd Converse cipő, de egy idő után hozzá fog szokni és ha Converse cipőt akar, akkor lassan már diákmunka korban van. És amíg 4 Converse cipője van, nem vennék újat a szüleid helyébe. Vagy mondd meg a szüleidnek, h. nem hordja és te szeretnéd megkapni v. hasonlót.

Lehet, h. én nagyon szegény családban nőttem fel és egy cipőt addig hordtunk, amíg meg lehetett ragasztani és lehet, h. nekem alsó tagozatban nem voltak barátnőim, mert a többségük kiközösített (nem voltam "szakdadt", ne úgy képzeld el, de nem márkás ruhákban jártam és nem volt addidas cipőm). Aztán gimibe kerültem és ott ismertem meg a legjobb barátnőm. Aztán lett két nyelvvizsgám és egyetemre járok és itt is megismertem három nagyon kedves lányt, akikkel nagyon jóban vagyunk. És azóta már vállaltam diákmunkát és azóta sem tudom megvenni a márkás holmikat, de ez ebben a "felnőtt" világban már nem számít.

Érted? Bár nem neked kéne, hanem a nővérednek...

22/L

Szánalmas és borzalmas értékrendje van...Semmit nem tud a világról, az életről, burokban él.De majd lesz még olyan, amikor a vajas kenyér vagy a szendvics is jó lesz, és örül annak, hogy tiszta ruhában van, függetlenül attól, hogy milyen márkájú.Mindig fordul a kocka.Azt nem tudná megmondani, hogy miért "jobb" márkás ruhákban flangálni, mint egy noname cuccot magára húzni,de azért nagy a szája.Könnyű a 10(0)ezreket szórni gyerekként, amikor anyuci és apuci pénztárcája tömve van.Nővéred ha így folytatja, nagyon meg fog lepődni pár év múlva, hogy bizony nem úgy vannak a dolgok, ahogy ő azt elképzelni, és akkor majd lesz sírás.Mi lesz,ha már nem lesz annyi pénzetek,hogy ilyenekre teljen és a szüleitek örülnek, ha enni tudnak adni nektek?Öngyilkos lesz,mert nem lesz converse cipője?

Ha van egy kis ideje inkább olvasgasson utána, más emberek hogyan élnek(nyomorban,étel és víz nélkül,áram nélkül,a ruhájuk egy szőtt anyag,az otthonuk egy összetákolt kunyhó stb.)De lehet, hogy az ő meglátásán még ez sem segít...

És tanulj! Te Dr. XY leszel egy jól menő cégnél havi nettó 400 ezerért és 60 évesen vezérigazgató leszel, őt meg 30 évesen elküldik a manöken szakmából, mert öregnek számít, aztán meg nem tud majd mit kezdeni magával... Ha csak nem akar celeb lenni. :D

Jóóóóóó, tudom, ez gonosz, de tény. A leghíresebb és legnagyobb sztárok mind letettek valamit az asztalra észben és tanulmány szempontjából is vagy nagyon különlegesek voltak (lásd Twiggy). De "ész" nélkül, csak szépséggel nem lehet vki topmodell, csak "sima" manöken. (:

A válasz megírásának időpontja: ma 09:30

Elég ha csak megnézi a devizahiteleseket... Közülük sokan éltek jómódban.

Annál szebb. Kérj zsebpénzt te is. Hidd el, legalább arra jó lesz, h. elmehess moziba v. megvehess egy könyvet. Akkor mondjuk 2000 forint/hó. (: Abból moziba is lehet menni, meg antikváriumban is lehet nézelődni, meg ha akarod, vehetsz egy csinosabb felsőt v. ékszert. Beszéld meg a szüleiddel, hidd el sokat számít a zsebpénz, nem csak azt jelenti, h. még veszel valamit, hanem azt, h. kimész és te veszed meg és látod, mennyibe kerül. (:

A nővéred meg napi 1000 forintot kap!? :O Havi 31 ezret???????? Öööööö... Nekem a lakbér és a számlák 30 e és havi 60 ezret kapok. Ő gondolom nem ilyen "értelmes" dolgokra költi... A minibálbér 70 ezer körül van és ő majdnem a felét kapja, mert anyuci-apuci kedvence!? Én értem, h. vannak ilyen családok és ne haragudj, h. ennyire ki vagyok akadva a szüleidre, de azért ...

Amikor én megkaptam a családi pótlékot (13 e), abból annyi volt a minimum, h. én fizettem a feltöltőkártyám. Tudom, h. összehasonlíthatatlan, de ismerek olyan kőgazdag családot, ahol megtudták találni a módját, hogyan adjanak meg a gyerekeknek mindent, anélkül, h. elkényeztetnék. A leányzók kb. ugyanazt kapták, mint egy jól kereső átlag család gyerekei és kb. ugyanannyi zsebpénzt és ha nem volt több, mert elköltötték, a szülők megmondták, h. nincs több zsebpénz. A lánykák meg elfogadták, mert olyan értékrendben nőttek fel, h. persze, h. anyunak-apunak van pénze, de ők azért keményen dolgoznak és félretesznek és élni csak annyiból éltek, amennyi egy átlag család keresete kb. A szüleiddel van a baj sajnos... Majd visszafogják sírni ők is, h. nem tettek félre, ahelyett, h. a lányukba ölték a pénzt.

Szia!

Milyen furcsa így olvasni a történetedet, akár én is írhattam volna 15 évvel ezelőtt.

Nekem is van egy nővérem, 4 évvel idősebb mint én. Amikor 14-15 éves volt hasonló szemlélettel élt, ő volt Miss Tökéletes, annak kellett történnie amit ő akar, volt hogy hetente elköltött 100.000 forintokat, mert megtehette, hozzáteszem a szüleim rontották el. Nem barátkozott ám akárkivel, ugyanolyan gazdag barátnői voltak, mégsem süllyedt le ahogy ő hívta a "szolganép" szintjére. Csak éppen azt felejtette el, hogy ezek a barátságok, mind felszínesek, hiszen nem őt szerették, hanem a pénzét, vagyis a szüleim pénzét. Persze a szüleim körében ő volt az isten, akit követnem kellett volna,mint előttem álló példát, de én nem akartam olyanná válni, mint ő, ezért sokszor Hamupipőkének csúfoltak. Egyébként nem voltam magányos, sok barátom volt, akik tudom, hogy szerettek/szeretnek, azért amilyen vagyok, a mai napig tartjuk a kapcsolatot, bár elköltöztem otthonról. Engem nem a pénzünkért szerettek, amiből mára egyébként semmi sem maradt, én sosem dicsekedtem vele, és eszembe sem jutott lenézni a körülöttem élőket. Ez volt a pasikkal is, ő huszonévesen elkezdte festeni a haját, megnagyobbította a mellét, átszabatta az arcát, hogy igazi bombanő lehessen, a pasik persze a lábai előtt hevertek..de tudod meddig? egyetlen éjszakáig, hiszen csak erre volt jó, ezek a férfiak sorban kihasználták aztán eldobták mint egy rongyot..egy olcsó kis ringyó vált belőle, persze ő magával volt elfoglalva, fel se tűnt neki sokáig. Én tizenévesen rengeteg időt töltöttem a nagymamámnál (ő ugye nem mert nem jár szolganép közé falura) megtanított rengeteg mindenre, megtanultam főzni, sütni, varni és még sok mást. Jól tanultam a gimiben ezért egyetemre mentem (neki nem sikerült letennie az érettségit sem), barátokat szereztem, kapcsolataim lettek, amik nemcsak egy éjszakára szóltak. Most 30 éves vagyok, megtanultam hogy nem kapok meg mindent ingyen, de van munkám, így próbálunk megélni, a magánéletem is rendben, van egy csodálatos férjem, és tervezzük a második kisbabát. A nővéremnek nincs végzettsége, nincs normális kapcsolata, ki van égve, nincsenek barátai, egész nap otthon ül a szüleimmel, mert a régi gazdagságból nem maradt semmi. Se pénz, se csillogás..

Ezt azért írtam le Neked, hogy lásd a külsőségek csak ideig-óráig tartanak, és nem is ezek a legfontosabbak. Maradj ilyen és ne változz meg, az idő majd Téged igazol. Minden jót!

Orsi