A saját szüleim utálnak. Mit tegyek?

Nálunk is ez volt. Bátyám anyukám kedvence volz, a nővérem meg apukámé.Én meg le volta magasról sz*rva.

Nálunk is az volt, hgy ők mindent, de mindent megkaptak, Pl. jogositvány, autó, lézeres-szemmütét, stbstb.

Én meg az elferdült 5 éves szemüveget hordom még mindig.

Sok mindent nem tudsz tenni, végezd el a feladataid (mosogatás stb), hogy abba ne tudjanak belekötni, tanulj tovább rendesen, a többit meg sz*rd le! Nem hinném, hogy tudnál rajta változtatni. 20/L

A helyzet az, hogy nagyon bűnbak-szaga van ennek a felállásnak. A családi bűnbakok sorsa az, hogy a többi családtag minden ( a tudattalant is) feszültségét elviseljék, cipeljék, és korábban vagy későbben, de biztosan belepusztuljanak.

Ebből egy kilépés van: ha idejében pszichiáterkézre adod magad. Az iskolában menj el az iskolapszichológushoz, mondd el, hogy nehezen tudsz koncentrálni, folyton sírsz, nem tudsz aludni stb. (eze mind a rád dobott feszkó maitt alakulhatnak ki), vagy ha nincsen iskolapszichológus, akkor az osztáylfőnöködhöz vagy egy olyan tanárhoz fordulj, akiben megbízol, akire felnézel, akit szeretsz. KÉRJ SEGÍTSÉGET! Mindenképpen!

Ha pszichiáter (ifjúsági) kézben vagy, akkor ők már tudnak a patológiássá lett családdal kezedeni annyit, hogy te kimenekülhess onnan. ha nem kérsz segítséget, akkor mindenképpen belepusztulsz, hiszen nincsen érzelmi támaszod és kivétel nélkül mindneki rajtad ver le minden feszkót. A nagy közönség előtti megaláztatás következményen pl. a tőlzott félénkség, a befelé fordulás, a szégyenérzet - majd ennek a folyomány a depresszió és a cselekvésképtelenség.

MIvel áldozatnak nevelnek, ez azt is jelenti, hogy kialakul idővel egy úgynevezett áldotati kötés, amelynek pl. az a következménye, hogy te, aki nem kaptál semkit, te, akit folyton megaláztak és ütöttek-vertek (akárcsak szóban is) te leszel az, aki a soha nem volt szeretetükre vágyva és várva elgondozod az agresszorokat nagybetegen , holtukig, dolgozol helyettük és belerokkansz...

14 évesen nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy hagyd tönkremenni az életed. Ha van benned erő és bátorság, akkor irány a doki! Ő segíthet neked, senki más.

Sok erőt és kitartást! És csak tanulj szorgalmasan, vasakarattal! Az ilyen pokolból mindig az iskola és a TUDÁS által lehet igazán kikapaszkodni, plusz szaksegítséggel. Tanulj nyelveket, és 18 évesen húzz el jó messze: vagy egyetemre (akár külföldre is) vagy külföldre dolgozni, aztán boldogulni! Mindig van kiút! :)

Minden jót!

Azóta mi a helyzet veled? Hogy alakult a sorsod?:/

Velem is hasonló a helyzet,csak nekem a nővérem a mindenség, és meg a beképzelt kislány akinek nagy igényei vannak,pedig nem szoktam követelőzni. Én 20 éves vagyok szóval már átlátom azért a helyzetet kicsit és felfogtam,hogy az agresszív szülői minta miatt,és elnyomás,te semmire sem vagy jó stb befelé forduló lettem,egyre kisebb lett az önértékelésem. ÉN ugyan azt próbálom mutatni a világnak,hogy minden oké velem,de közben senkinek érzem magam. Próbálok munkát keresni a suli mellett,de még sehova nem hívtak vissza,pedig nagy szükségem lenne rá,éppen ezért,mert szüleim velem semmit sem foglalkoznak. Semmi szeretetet nem kaptam és nem is kapok tőlük így képtelen vagyok adni másnak. Már belenyugodtam,hogy soha nem lesz normális kapcsolatom,barátaim stb. Sokszor mondták mások,hogy milyen beképzelt vagyok,meg nem törődök másokkal.pedig valójában az ellenkezője van, önbizalomhiány magas fokon és szeret éhség mások szolgálása egy csöpp szeretetért. De mivel nem volt tanult minta ezért nem megy. szívesen járnék dokihoz,de az nagyon drága,így az van ami.. :(

Szia!

Sajnos velem is ez a helyzet itthon. A kettő testvérem bármit kérnek megkapják, én még karácsonyra sem szoktam kapni semmit.

Próbálj velük leülni beszélni, ha meg sem hallgatnak, vagy meghallgatnak, de folytatják, akkor menj egy gyermek jólétissel beszélj. Ez sem a tanulásodnak, sem az teljesítményednek, sem a lelki életednek nem tesz jót.

Bármi baj van, írj nekem nyugodtan. :)